Most jó

A címben lelőttem a poént, de akit érdekelnek a részletek, az olvassa tovább. Másfél hónap telt el a legutóbbi poszt óta, amit sajnálok, de egyszerűen nem volt mit írnom. Na jó, ez így nagy hazugság, de nem álltak össze a gondolataim, hogy tudjak írni.

Elköltöztem. Az új időszámítás nálam a költözéssel kezdődött, mert minden régi nem használt dolgomat, amit egyik helyről a másikra mindig magammal cipeltem, elajándékoztam. A masszőröm mondta, hogy ez egy olyan tudatalatti cselekedet, amivel a lelkemet tisztítottam meg. Biztos, Ő tudja, hisz amellett, hogy az egyik legjobban képzett masszőr, még jártas a Buddhizmusban is.

Miután lenyugodtak a kedélyek a költözéssel kapcsolatban, úgy kezdtem megtalálni magamhoz az utat is. Sikerélmények értek a tőzsdén és végre hamarosan elérem a magamnak kitűzött célokat, ami után élesben is kiléphetek a piacra.
Közel költöztem egy piachoz és a minap mikor ott jártam, magamban végiggondoltam, hogy “piacra megyek reggel a piacnyitás előtt”, azaz mielőtt kinyit a tőzsde, piacolok egyet. Ez azért megmosolyogtatott, még ha másnak nem is jelent semmit se. Mondanom sem kell, a piac sokkal élvezetesebb, mint egy bármilyen lehangoló hipermarket. Persze itt is nagy a tömeg, de valahogy mégis más. Az embereknek több türelmük van egymásra.

Visszataláltam a sporthoz is. Ismét sikerül kihoznom magamból a 110%-ot és egyben ismét alakítottam az diétámon. Remélhetőleg sikerül összehoznom egy jobb formát, mint az előző diétám után. BTW hamarosan visszakapom a kölcsönadott futópadomat, egyúttal összehozok egy beszélgetős estét azokkal a barátokkal, akikkel csak az edzéssel kapcsolatban találkoztunk. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Mivel minden a közelemben van, ezért ritkán ülök autóba és inkább gyalog közlekedem. Kb. egy hete, amikor beültem az autómba, valami fura érzés kapott el. Elkezdtem élvezni a dinamikáját és azt amit anno vártam tőle, a hangját és a teljesítményét. Elvittem egy hónapja egy tuningszakemberhez, hogy állítsa be az ECU-ját és hangolja a fizikai módosításokhoz. Azóta ahányszor beülök és hallgatom a kedvenc rock válogatásomat, jó kedvem van.

A következő mondatokat, mindenképp úgy kezeljétek, hogy egyáltalán nem dicsekedni akarok, hanem inkább leírva megértetni a dolgokat körülöttem.
A lelkemnek szüksége volt, hogy valahogy “jótékonykodjak”. Fura ezt így leírni, mert egyáltalán nem így gondolok erre, hanem jólesik segíteni másokon. Elsősorban olyanokon, akik önhibájukon kívül kitaszítottak a társadalomból. Amikor eszembe jut (általában naponta), küldök egy SMS-t a 13600 számra “94” szöveggel, amivel 240 Ft-al támogatom a Gyermekétkeztetési Alapítványt. Ezt azért írom le ennyire részletesen, hogy remélem sokan a jövőben követnek ebben, mert az oldalon nézve a statisztikákat egyedülinek érzem magam ebben. Tudom nem sok, de bízom abba, hogy jó helyre kerül. Vannak egyéb dolgok is, de lehet, hogy ők olvassák a blogomat és nem szeretném, hogy bármiféle negatív érzést váltsak ki belőlük, hogy ide leírom.
Egy biztos, amióta másokkal önzetlenül foglalkozom, sokkal de sokkal jobb a kedvem. Valahol ez hiányzott az életemböl.
Jut eszembe, Karácsonykor egy barátommal tervezek zsíros-kenyér és forró tea/bor osztást a hajléktalanoknak. Nem valami nagy dolog, de legalább ennyivel is több dolgot kapnak. Ezt tavaly is kitaláltam, de kitartás hiányában elmaradt. Most mivel leírtam, muszáj megtennem.

Nem felejtettem el a “fogadalmamat”, hogy amint elköltöztem elutazom valami élvezetesebb helyre, hogy kilépjek a mókuskerékből. Kifogás mindig van miért ne, jelenleg a tőzsde az. Egy belső késztetés miatt azt érzem, hogy most mindent bele kell tegyek, hogy sikeres legyek a közeljövőben. Pár héttel/hónappal eltolom az utazást. Nem marad el, de sínre kell tegyem a dolgaimat, hogy el tudjak utazni. Én ilyen vagyok, ameddig nincsenek sínen a dolgaim, addig képtelen vagyok kikapcsolódni.

Nem untatlak tovább titeket, írok majd, csak ismét rá kell hangolódnom. Addig is esténként olvasom a kedvenc blogjaimat és egy “tetszikkel” jelzem, hogy ottjártam. 🙂

u.i. Eddie blogját rendszeresen olvasom és én is tudom hogy idehaza tényleg rosszul jön ki az aki azt írja, hogy minden fasza. Az irígyesek betalálnak, de mint Őt, úgy engem sem érdekel.

u.i.2. Remélem mindenki eljut oda ahova én, mert ennyire még sose volt JÓ!

Reklámok

Szolzsenyicin vs. mindennapok

Nevetséges szituációban vagyok, mert nem sokára fél éve szólt a tulaj, hogy költözzek el októberig az albérletből, mert vissza akar költözni. Mondom semmi gond, gyerekjáték lesz, hisz ide is 1 hét alatt költöztem át az előzőből.

Az elmúlt négy hónapban, viszont olyan dolgokon mentem keresztül, hogy az ellenségemnek se kívánom (Na jó, igen). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kb. 2 hónapig nem is foglalkoztam a dologgal, mert úgy gontoltam van bőven elég időm. Rá kellett jönnöm, hogy alig vannak számomra kiadó albérletek és Magyarisztánban jóléti társadalom van. Tökéletesen megduplázódtak az albérleti árak, az elmúlt 4 év alatt. Sőt olyan szituációk vannak, hogy konkrétan elmegyek egy lakást megnézni és rajtam kívül két ember ott elkezd fölfele (!!!) licitálni.

Igényes vagyok és pár alap dolognak meg kell feleljen a lakás. Legyen benne egy sarokkád, vagy egy nagyobb méretű zuhanyzó (méreteimből fakadó tapasztalatok miatt). Legyen hozzá garázs, mélygarázs vagy most már legalább a közelben (100-200m-re) bérelhető parkoló. Ne legyen lepukkanva és ne árasszon depresszív hangulatot. Legyen a konyha sütővel felszerelve és nem haragszom meg ha van mosogatógép (opcionális) is. A környék pedig nyugodt és Budapest északi része legyen.

Úgy gondolom nincsenek luxus elvárásaim, talán a nagyobb méretű zuhanyzó, ami egy átlag embernek nem szükséges. Négy hónap alatt mindig lyukra futottam. Na nem azért, mert nem voltak ilyen albérletek, hanem azért, mert konkrétan az ingatlan közvetítők 98,46327%-a lehúzós, paraszt, képmutató, hazug és nem utolsó sorban beképzelt (akinek nem inge…).

Kezdem felhúzni magam, lévén hogy ma is vártam egy visszahívást az egyik lakással kapcsolatban és egyszerűen magasról lesz*rnak. Ha ez így megy tovább vendetta lesz belőle…

A fentiekhez a cím úgy kapcsolódik, hogy elkezdtem olvasni Szolzsnyicin műveit. Az Ivan Gyeniszovics egy napját már elolvastam a hétvégén, ami bemelegítésnek nagyon jó volt. Most a következő művét (A pokol tornáca) olvasnám, ha a gondolataim nem máshol járnának.

Mi lenne ha…

Mi lenne ha holnap elutaznék?
Mi lenne ha mindent itt hagynék?
Mi lenne ha soha nem jönnék vissza?
Mi lenne ha megtalálnám önmagamat?
Mi lenne ha többé nem félig üres a pohár, hanem félig tele?
Mi lenne ha…

Mi lenne ha végre csinálnék is valamit?

…Talán végre Boldog lennék.

Egy lehetséges cél

Az előző posztomban, arról írtam, hogy célokat keresek az életemben. Olyan dolgokat, amiket az emberek úgy említenek:”ezért érdemes élni”. Azt érzem, hogy ki kell törnöm a jelenlegi mókuskerékből, azaz a mindennapi rutint, meg kell szakítanom.

Azt találtam ki, hogy időnként, amikor úgy érzem elég, akkor fogom magam és elutazom valahova. Elsőre egyből mélyvízbe dobom magam és szigorúan olyan úticélt nézek ki magamnak, amihez útlevél kell. Természetesen egyedül megyek, mert így kaland és nem is szeretek másokhoz kötve lenni.

Első lépésként időpontot foglaltam jövő hét csütörtökre az okmányirodába.

Szeptemberben nem utazhatok, azaz csak azután hogy sikerült találnom új albérletet, mert a régiből októberig ki kell költöznöm. Nehéz a dolgom, de erről talán egy másik posztban.

A terv nagyon egyszerű: ha elköltöztem és megvan az útlevél, akkor felmegyek egy last minute utazási iroda oldalára, ott pedig lefoglalok egy szimpatikusat. Nem agyalok sokat, hanem ad-hoc módon csinálok mindent. Szerencsém van, mert rövid időre (kb. 1 hét) előre gondolkodva, szabaddá tudom tenni magam.

Egy új szabály az útra. Nem viszem magammal az “irodát”, így kizárólag csak a mobilom lesz velem.

Utána néztem gyorsan a külföldi mobilnetnek. Igazi rablás, ami jelenleg a piacon folyik. Mindenképp wifi elérést biztosító szállodát kell keresnem, mert a jing-jang elvem alapján, tuti hogy ilyenkor lesz valami gebasz.

u.i. Magamnak: nem elfelejteni, hogy Okt. 13-17 között Tradertáborban leszek.

 

Sport = Boldogság

Ennyi év után is azt kell, hogy mondjam tud meglepetést okozni az életvitelem. Pár hete egy új edzőterembe járok, ami szerény véleményem és több hozzáértő szerint, a világ egyik legjobban felszerelt edzőterme. Nagyon messze van tőlem, mert autóval oda-vissza minimum 1 óra az út, de nagyon megéri.

Minden egyes alkalommal, amikor eljön az edzés napja, bizsergést érzek magamban és egy gyermeteg boldogságot, hogy újra “harcba” indulok. Egy újabb feladat, ahol megküzdök a határaimmal. Valamennyire mazochista kell legyek, mert élvezem, ahogy a harmadik sorozatra előjön a hányinger, ami az edzés végéig kitart. Az idegrendszerem olyan szinten kikészül, hogy reszketek és időnként idegrángás jön rám (nem Magnézium hiány miatt). Hazaérve egy kis kiadós hasmenéssel nyugtázom, hogy szó szerint a “belem is kidolgoztam” a teremben.

Aki nem sportol életmódszerűen (itt bármilyen egyéb sportra is gondolok), az nem tudja megérteni, mi a jó a fentiekben, illetve hogy egy ilyen délelőtti edzés után tökéletes boldogságban telik a napom. Nehezen tudom megérteni, hogy miért járnak edzeni olyan emberek, akik kényszerből csinálják. Miért nem keresnek más hobbit, sportot?

Én képtelen lennék abbahagyni és nem sportolni. Boldogabb, egészségesebb és teljesebb így az életem.

u.i. költözés előtt állok. Szurkoljatok, hogy az új albérletem, ahol uszoda, futógépek és más egyéb nyalánkságok vannak összejöjjön. Mennyivel kényelmesebb, csak lemenni a házban az uszodába és reggelente úszni egy kicsit, vagy aerobozni. Mivel viszonylag olcsó a lakás, már a sokadik jelentkező voltam és így parkolópályán vagyok.

Váltás

Pár poszttal ezelőtt írtam az igényességről és úgy gondolom eljött az idő, hogy profibban csináljam a társkeresést is. Töröltem a regisztrációmat és egy gondosabban megszerkesztett profillal fogok újra “hódítani”.

Kaptam egy tippet egy másik oldallal kapcsolatban, ott fogom újrakezdeni. Egy új szabályt is hoztam, legalább velem egykorú legyen a lány, mert elég a hülye picsa, sérültek és társaiból. Így is kifoghatok hibbantakat, de legalább bízhatok a kor miatt esetlegesen már kialakult nőiességben. (Mondjuk az előzőnél, ez se működött volna)

Próbálok még több szűrőt kidolgozni, mert időpazarlás mindkettőnk számára a felesleges randizgatás. Ezek sikerességéről/kudarcairól egy későbbi posztban fogok írni.

Igényesség

Változunk, változunk. Közhelyes, de tényleg igaz. Most hogy lazításként ismét zenét hallgatok eszembe jutott, hogy pár éve, mennyire más voltam.

Épp Parov Stelar – The Princess albumát hallgatom, amely egyszerűen varázslatos. Mindenféle hangszer megtalálható benne, egyszerre régies és modern. Természetesen ez minden Parov Stelar számra igaz, de régen el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha is hallgatni fogom. Úgy gondolom, mint mindenhez, ehhez is fel kell nőni. Sajnos a kultúrát tekintve eléggé későn érő típus vagyok, ha azt nézzük, hogy közelebb vagyok már a harminchoz, mint a húszhoz.

Ha már kultúráról írok, érdemes megemlítenem, hogy pár hónapja megvettem életem első fényképét. Nagyba kinyomtatva, amelyet bekereteztettem és a monitorom felett díszeleg (kép lentebb). Valahogyan teljesen magával ragadott a “Fine art photography” stílus.  Úgy gondolom, ha egyszer saját házam lesz, ilyen képekkel lesz tele.

Sokan szomorúságot látnak a hasonló képekben, mert én is sok ismerősömtől kaptam ezt a véleményt, de én egyáltalán nem érzem ezt. Én csak a tökéletes “csend”-et látom, amely egyszerűen ellazít és megnyugtat. Valahogyan vonzza a tekintetemet és percekig el tudok időzni rajta. Ez a szép a művészetben, hogy valakinek egy értelmetlen “paca”, másvalakinek pedig egy többrétegű világ.

Jó ilyenkor visszagondolni, hogy honnan hova jutott az ember és remélhetőleg a szaldó pozitív.