Andrew Jones, egy csodálatos ember!

Egy újabb tökéletes példa, hogy egy olyan helyzetben, mint Andrew Jones, aki műszívet kapott, nem ér véget az élet! Sőt, az Ő története, mindenkit motivál! Sport mindörökké!

Reklámok

Hálás vagyok #26

Ma reggel az edzés miatt kihagytam a sétát, persze az olvasás nem maradt el. Az extra futó edzések miatt, túlságosan felgyorsult az anyagcserém és így sok lett az e heti testsúlycsökkenésem (a múlt héthez képest -90dkg). Át kellett variálnom az étkezéseimet, ami nálam nem egyszerűen annyiról szól, hogy X dologból többet eszem, hanem ilyenkor sok paramétert kell figyelembe vennem. Szeretek úgymond ezzel a finomhangolással foglalkozni, mert ez is gyakorlat, amit majd a leendő vendégeimnél is hasznosítani tudok.

Edzés után hazaérve nekiálltam dolgozni, utána meg a kidolgozott tételek tanulásának. Nagyon nehezen tudtam rávenni magam, mert hihetetlenül “nyers” az anyag és sokszor kibillentem a tanulásból. Nap végére azért meglett a 2 tétel (amit mára célként kitűztem), de nagyon nyögvenyelősen jött össze. Holnap ezen a téren, sokkal jobb leszek!

Este egy régi általam hanyagolt barátomat megkerestem és egy üzenet formájában (nincs meg a telefonszáma) elnézést kértem. Kértem egy találkozót tőle, mert ezt a kapcsolatot, rendbe akarom hozni.

2015-12-27 19.51.53.jpg

Elegem van

Ezt a posztot, először mobilon kezdtem el írni, de utána rájöttem, túl sokáig tartana ott befejezni, ezért gépnél folytatom.

Az egész körülbelül 10 éve kezdődött, amikor is a szerencsék sorozata következtében belekerültem abba a munkakörbe, ami alkalmazotti, majd pedig saját cégtulajdonosi pozíciókat ölel(t) körül.

Elnézést, hogy csapongok, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a poszt olyan jelentőséggel bír az életemben, mint ami kb. két éve íródott (itt ki akartam keresni a konkrét posztot, de elhiszitek hogy nem találom?), amikor is az exemmel való szakítás és Csernus könyve hatására, az életemben elindultak bizonyos önfejlesztő folyamatok.

Nyáron baromi jól éreztem magam, az abszolút csúcs az volt, amikor is Augusztus elsején, az új függőágyamban feküdtem a dunaparton. Erre azért emlékszek ennyire pontosan, mert készítettem erről egy képet.
2015-08-01 14.56.07
Lágy szellő fújdogált, jó zenét hallgattam és egy kellemes könyvet olvastam. A cégünk sose ment ilyen jól, diétámmal tökéletesen haladtam, egyszerűen a csúcson voltam.

Sejthető, hogy ezek után indult a lejtmenet. Na nem egyből, meg kellett várni a szeptemberi hónapot. Először valami furcsa késztetés során, átgondoltam hogy milyen nyomorultan élek, mert anyagilag megtehetném hogy utazgassak, de a munkám miatti hozzáállásból, ezen a nyáron is kihagytam. Mindig találtam valami kifogást. Ezek után visszagondoltam, hogy az elmúlt 10 évben is egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyit nyaraltam és ez elgondolkodtatott. Egy apró gondolatmorzsa került a fejembe, ami elkezdett “dagadni”.

Naponta foglalkoztatott a gondolat, hogy mit kellene kezdjek magammal, ami hatására kikerülök ebből a 7/24-ig tartó “börtönből”, amit ráadásul magamnak építettem. Kézenfekvő volt a gondolat, de mégis majdnem 3 hét alatt jutottam el oda, hogy meg is fogalmazzam.
Szeretek emberekkel foglalkozni, jobbá tenni az életüket és e mellett imádom azt a sportkörüli életmódot, amiben élek. Ki is pattant a szikra, hogy akkor legyünk személyi edzők.
Nem tartom magam lángésznek, de azért 10 év sportban eltöltött idő alatt, nem gondolom, hogy sok újat tudnának mutatni egy alapképzésen. Olyan iskolát kerestem, ahol könnyen megszerezhetem a “papírt”, ami a legális elhelyezkedéshez kell.

Majdnem kifutottam a jelentkezési határidőből, amikor is eldöntöttem, belevágok. Gyökeresen megváltoztatom az eddigi életemet és a jelenlegi munkámból kiszállok. Na persze nem azonnal, hanem amint el tudok helyezkedni, mint személyi edző.
Alig egy nap telt el, amikor is elkezdtek komoly gondok lenni a cégünknél és napi stressznek voltam/vagyok kitéve, ami felőröli a gondolataimat. Írni sem volt kedvem, mert az energiám nagy része elment a munkám-diétám-tanulás háromszögében. Nehéz volt a pozitív jövőre gondolni, akkor amikor a kiszolgáltatottság bárdja lengett a fejem fölött. Most is ott van a fejem fölött, de egyszerűen “leszarom”, mert muszáj minden erőmmel az új jövömre fókuszáljak és ha a régiben ennyi volt, el kell engednem. Nagyon nehéz, de ezen dolgozom minden nap.

Most ott tartok, hogy két hónap múlva vizsga és mivel maximalista vagyok, már jelentkeztem az erre ráépülő képzésre, ami valószínűleg már olyan információkat is tartalmaz (Rekreáció, rehabilitáció témakörökben), ami engem is érdekelni fog.

Tudom, hogy jó úton haladok, mert amikor elképzelem magam, hogy ismert és ismeretlen embereknek segítek elérni a céljaikat, jó érzéssel tölt el.

Semmirekellők krónikája

Ismét egy párját ritkító írást olvastam, ami tökéletesen tükrözi, a maga szabadszájú stílusával, a mai fiatalság helyzetét. Egy biztos, azok akikről szól, nem fogják elolvasni, amennyiben valami csoda folytán eljutnak az első bekezdésig, azonnal abbahagyják és esetleg a “keményebbikje” bekommentel egy “anyádat” vagy hasonló kulturált hozzászólást.
Egy szerkesztő barátom szavaival élve:”Ki kell fejleszteni az önkéntes autizmust és szarni az összes hülyére. Nehéz, de még mindig jobb különcnek- és egyedül lenni, mint a sok bírka közé beállni.” Szerencsére itt a WordPress-en csupa jobbnál-jobb bloggert találok, tehát a remény, még nem halt meg.

Semmirekellők krónikája

Az elhízás fogyatékosság is lehet (sic!)

Az következő cikk, teljesen kivágta nálam a biztosítékot: Az Európai Unió Bírósága szerint az elhízás akár fogyaték is lehet

Tudom ez a poszt, most sokak zsebében kinyitja a bicskát, de vállalom a következményeit.

Aktív sportoló vagyok és néha edzősködöm is. Naponta szembesülök a két fajta kövér embertípussal.

Az egyik az, aki kövér és csak azért foglalkozik magával, mert muszáj, de valójában akaratgyenge, ez rendszerint sose fog lefogyni, sőt jobban fog hízni. A másik csoportba tartózóak, azok akik mindent megtesznek a külsejük megváltoztatásáért és életük jobbá tételéért. Mondanom sem kell, utóbbiból van lényegesen kevesebb.

Milliószor megkapom azt, a fenti állításomra, hogy szemét vagyok, mert van aki hormonális gondok miatt hízik el és nem tehet ellene, mert egyszerűen a szervezete képtelen fogyásra. Na itt álljunk meg egy pillanatra. Én aláírom, hogy egyre több fiatal fitneszes versenyző pcsa (bocs a pejoratív kifejezésért, de akinek nem inge stb.), hormonzavaros lesz és elhízik vagy esetleg egyéb súlyosabb szövődménye lesz a túlzott pajzsmirigyhormon és inzulinszinttel való játszadozásnak, de valljuk be ez az átlag embert nem érinti. Az átlag embernek lehet vele született hormonzavara. Ezt el is fogadom. Az orvosok a mai gyógyszerekkel tudják kezelni és ettől teljes értékű életet élhet, úgy mint egy cukorbeteg, aki vigyáz a diétára. Itt elértünk a probléma kardinális pontjához.

A DIÉTA! Nem a közhiedelemben elterjedtre gondolok, hanem a testépítők által felépített grammpontos diétára gondolok. Egyáltalán nem olyan bonyolult, mint azt sokan képzelik, de némi odafigyelést és kitartást igényel. A diéta viszont önmagában nem elég. Nagyon fontos a rendszeres aktív sportolás. Itt lehet bármi, az úszástól, a kerékpározásig, csak az a lényeg, hogy rendszeres fizikai megerőltetést igénylő tevékenység legyen. E mellett, aki fogyni is szeretne, az nem árt ha legalább heti 5-7 alkalommal aerob tevékenységet is végez (pl. lassú monoton séta) 40-60 percen keresztül, hogy a szíve ez idő alatt átálljon zsírégetésre. (akinek segítség kell az alapokhoz, itt tud tájékozódni.)

Kizárt dolognak tartom, hogy aki kitartó és elszánt, az a mai világban nem tudna lefogyni, ezért az EU Bírósága által hozott határozat csak arra szolgál, hogy legalizáljuk a kövérséget.

u.i. többször levezettem, hogy az egészséges életmód sokkal olcsóbb, mint az egészségtelen, szóval a pénz egyszerűen nem lehet kifogás.

u.i.2. a posztommal nem akarom a kövéreket megbántani, mert mindenkinek alanyi joga eldönteni, hogy akar e a külsejével foglalkozni vagy sem.

Most jó

A címben lelőttem a poént, de akit érdekelnek a részletek, az olvassa tovább. Másfél hónap telt el a legutóbbi poszt óta, amit sajnálok, de egyszerűen nem volt mit írnom. Na jó, ez így nagy hazugság, de nem álltak össze a gondolataim, hogy tudjak írni.

Elköltöztem. Az új időszámítás nálam a költözéssel kezdődött, mert minden régi nem használt dolgomat, amit egyik helyről a másikra mindig magammal cipeltem, elajándékoztam. A masszőröm mondta, hogy ez egy olyan tudatalatti cselekedet, amivel a lelkemet tisztítottam meg. Biztos, Ő tudja, hisz amellett, hogy az egyik legjobban képzett masszőr, még jártas a Buddhizmusban is.

Miután lenyugodtak a kedélyek a költözéssel kapcsolatban, úgy kezdtem megtalálni magamhoz az utat is. Sikerélmények értek a tőzsdén és végre hamarosan elérem a magamnak kitűzött célokat, ami után élesben is kiléphetek a piacra.
Közel költöztem egy piachoz és a minap mikor ott jártam, magamban végiggondoltam, hogy “piacra megyek reggel a piacnyitás előtt”, azaz mielőtt kinyit a tőzsde, piacolok egyet. Ez azért megmosolyogtatott, még ha másnak nem is jelent semmit se. Mondanom sem kell, a piac sokkal élvezetesebb, mint egy bármilyen lehangoló hipermarket. Persze itt is nagy a tömeg, de valahogy mégis más. Az embereknek több türelmük van egymásra.

Visszataláltam a sporthoz is. Ismét sikerül kihoznom magamból a 110%-ot és egyben ismét alakítottam az diétámon. Remélhetőleg sikerül összehoznom egy jobb formát, mint az előző diétám után. BTW hamarosan visszakapom a kölcsönadott futópadomat, egyúttal összehozok egy beszélgetős estét azokkal a barátokkal, akikkel csak az edzéssel kapcsolatban találkoztunk. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Mivel minden a közelemben van, ezért ritkán ülök autóba és inkább gyalog közlekedem. Kb. egy hete, amikor beültem az autómba, valami fura érzés kapott el. Elkezdtem élvezni a dinamikáját és azt amit anno vártam tőle, a hangját és a teljesítményét. Elvittem egy hónapja egy tuningszakemberhez, hogy állítsa be az ECU-ját és hangolja a fizikai módosításokhoz. Azóta ahányszor beülök és hallgatom a kedvenc rock válogatásomat, jó kedvem van.

A következő mondatokat, mindenképp úgy kezeljétek, hogy egyáltalán nem dicsekedni akarok, hanem inkább leírva megértetni a dolgokat körülöttem.
A lelkemnek szüksége volt, hogy valahogy “jótékonykodjak”. Fura ezt így leírni, mert egyáltalán nem így gondolok erre, hanem jólesik segíteni másokon. Elsősorban olyanokon, akik önhibájukon kívül kitaszítottak a társadalomból. Amikor eszembe jut (általában naponta), küldök egy SMS-t a 13600 számra “94” szöveggel, amivel 240 Ft-al támogatom a Gyermekétkeztetési Alapítványt. Ezt azért írom le ennyire részletesen, hogy remélem sokan a jövőben követnek ebben, mert az oldalon nézve a statisztikákat egyedülinek érzem magam ebben. Tudom nem sok, de bízom abba, hogy jó helyre kerül. Vannak egyéb dolgok is, de lehet, hogy ők olvassák a blogomat és nem szeretném, hogy bármiféle negatív érzést váltsak ki belőlük, hogy ide leírom.
Egy biztos, amióta másokkal önzetlenül foglalkozom, sokkal de sokkal jobb a kedvem. Valahol ez hiányzott az életemböl.
Jut eszembe, Karácsonykor egy barátommal tervezek zsíros-kenyér és forró tea/bor osztást a hajléktalanoknak. Nem valami nagy dolog, de legalább ennyivel is több dolgot kapnak. Ezt tavaly is kitaláltam, de kitartás hiányában elmaradt. Most mivel leírtam, muszáj megtennem.

Nem felejtettem el a “fogadalmamat”, hogy amint elköltöztem elutazom valami élvezetesebb helyre, hogy kilépjek a mókuskerékből. Kifogás mindig van miért ne, jelenleg a tőzsde az. Egy belső késztetés miatt azt érzem, hogy most mindent bele kell tegyek, hogy sikeres legyek a közeljövőben. Pár héttel/hónappal eltolom az utazást. Nem marad el, de sínre kell tegyem a dolgaimat, hogy el tudjak utazni. Én ilyen vagyok, ameddig nincsenek sínen a dolgaim, addig képtelen vagyok kikapcsolódni.

Nem untatlak tovább titeket, írok majd, csak ismét rá kell hangolódnom. Addig is esténként olvasom a kedvenc blogjaimat és egy “tetszikkel” jelzem, hogy ottjártam. 🙂

u.i. Eddie blogját rendszeresen olvasom és én is tudom hogy idehaza tényleg rosszul jön ki az aki azt írja, hogy minden fasza. Az irígyesek betalálnak, de mint Őt, úgy engem sem érdekel.

u.i.2. Remélem mindenki eljut oda ahova én, mert ennyire még sose volt JÓ!