Hálás vagyok #47

Hétfő

A hajnali esőmentes sétáért. Az élvezetes olvasásért. A nyálcsorgató zöldséges zabos rántottámért. A reggeli motivált vendégemért. A jó edzésért. A délutáni tervszerűen alakuló napért. A délutáni vendégem fejlődéséért. Az esti telefonos megbeszélésért.

Kedd

A hajnali interval futásért. A reggeli vendégemért. A megunhatatlan rántottámért. A élvezetes bevásárlásért. Az esti kiegészítő edzésért.

Szerda

A hajnali sétáért. A 40 perc alatt megfőzött egész napos étrendért. A reggeli vendégemért. A vendégemtől kapott elismerő visszajelzésekért. A szuper edzésemért. A masszőröm munkájáért. A gyerekkori barátommal való telefonbeszélgetésért. A délutáni vendégemért. A szüleimmel folytatott esti telefonbeszélgetésért. Az exemmel való kellemes telefonbeszélgetésért. (huh mennyi egybeesés)

Csütörtök

A hajnali főzésért. A reggeli vendégemért. A csodás napsütéses sétáért. A barátommal folytatott délutáni maratoni telefonbeszélgetésért. A kellemes buszozásért. A kiegészítő edzésért. Az esti pihenésért. A holnapi nap szervezéséért.

Péntek

A hajnali sietős főzésért. A korábban jövő vendégemért. A naperőmű látogatásért és megbeszélésért. Az új üzleti kapcsolatokért. A délutáni vendégemért. Az esti lazulós sorozatnézésért.

Szombat

A hajnali sétáért. A preciz előkészületekért. Az érdekes órákért. Az esti edzésért. Az esti sorozatnézésért. A régi vinyóm tartalmáért és az emlékekért.

Vasárnap

A hajnali ötletelős sétáért. A reggeli ötletes gyakorlati óráért. A csoporttársaim dícséretéért. A délutáni dunaparti sétáért. A barátokkal való találkozásért.

2016-05-06 12.42.23.jpg

 

Reklámok

Macskás csaj

Kedves olvasóim, most bemutatom a tökéletes példát arra, hogyan veszíti el egy blog a női olvasóinak, egy jelentős részét. Kéretik nem utánam csinálni.

Egy blogger kérésére írok, egy ismételten elég kényes témáról. Milyen az én szemszögemből egy macskás/cicás csaj?! Ez a poszt kizárólag a saját tapasztalataimat tartalmazza, egy elhanyagolható halmazból vett minták alapján.
Életem során eddig három tipikus macskás csajjal hozott össze a sors. Kettő futó kalandnak számított, egy pedig hosszú évekig tartó felületes haverság.

Általánosságban amit tudok, hogy a macska, szemben a kutyával, egy érdekállat. Kizárólag akkor dorombol, közeledik, ha akar- vagy már megkapott valamit (általában csak előbbinél).

A két rövidtávú kapcsolatomnál, még nem volt meg bennem ez a sztereotípia. Úgy indult az egész, ahogy minden normális kapcsolattal. Az első néhány ottartózkodásom ideje alatt, mivel alapjába véve szeretem az állatokat, a macskák is kedveltek. Persze ez addig tartott, ameddig a tulajdonosának vitt ajándékaim mellé, ők is kaptak apróságokat és rendszeresen simogattam őket, akár már-már kényelmetlenül hosszú ideig.
Idővel viszont folyamatosan jöttek az apró jelzések, miután én mindig “behatoló” voltam a világukban, nem csak a macska harapott/karmolt meg, hanem a leányzó is éreztette velem, hogy a macskája az Isten és én mindenképp csak utána következem, illetve örüljek annak is, ha foglalkozhatok velük. Minden esetben a macska után kellett alkalmazkodni. Tipikus példa erre az allergia. Közös barátainkkal nem találkozhattunk a lakásban, mert a macskát még csak néhány órára sem lehet bezárni egy szobába, ezért az allergiások miatt máshol kellett találkoznunk. Ez csak egy a millió kis apró idegesítő húzásokból.

Nagyon bezárkózó, antiszociális személyiségek voltak. Lehet filozofálni azon, hogy ez mind a sok átverés miatt van, de másokat is becsapnak/kihasználnak és valahogy mégsem lesznek “macskás csajok”. Minden fokozható a macskák számával, minél több, annál durvább dolgok történnek. A három macskás exemnél, amikor az ágyon tévéztem, odalopódzott az egyik (persze a legnagyobb) és simán teljes erejéből beleharapott a lábamba, miután előtte két órával a saját kezemből megetettem. A lány mit mondott? Én vagyok a hibás, miért nem foglalkoztam a macskával? Mehettem a kórházba tetanusz oltásra. Ekkor persze betelt a pohár és többet nem találkoztunk. (Igen, így utólag visszagondolva, elég szánalmas, hogy akkoriban mennyi mindent lenyeltem)

Nem állítom, hogy csak negatív oldaluk van, de ezek egyszerűen annyira erős jellemvonások, hogy az épeszű ember meg sem jegyzi a pozitívumokat, hanem fejvesztve menekül. Arról ne is beszéljük, hogy a macska jelenlétében, komoly “balesetveszély” a szex, hisz a tulajdonságai között ott van az egyik legfőbb negatívum, a féltékenység is. Ezt nem részletezem, mindenki fantáziájára bízom.

Van viszont egy elméletem, amit remélem sosem fogok a gyakorlatban alátámasztani, miszerint a már átvert, kihasznált lányokat, végérvényesen tönkreteszi egy macska. Felerősíti bennük az antiszociális hajlamot és egyszerűen a macska kisajátítja a tulajdonosát.

Mielőtt az olvasóim, a bárdot meglegyintik a fejem felett, kijelentem hogy biztosan van normális cicás leányzó, csak valahogy én és az ismerőseim nem találkoztak még ilyennel.

u.i. Teljesen megfeledkeztem az előző albérletem körül lakó macskás öregasszonyokról. Tanúja voltam, amikor az egyik új szomszédomat (aki jelezte a nő felé, hogy képtelen aludni a nyivákoló macskáitól) az egyik öreglány megfenyegette, hogy ha egy macskáját is elviteti vagy eltűnik, akkor úgy elvágja a torkát, mint egy csirkének! A srác csak legyintett rá, de én láttam a nőn, hogy komolyan gondolja.

 

Az énem 50 árnyalata

Az egész úgy kezdődött, hogy hetekkel ezelőtt az egyik mozifilm előtt láttam A szürke 50 árnyalata bemutatóját. Kicsit furcsa deja vu érzésem támadt, amivel először nem is foglalkoztam. Napokkal később pedig beleakadtam a youtube változatába is és ismét megnéztem. Tudtam, hogy a könyv (nálam műveltebbek véleménye alapján) egy nagy rakás szar. Utálom a kritikákat és nem is olvasom el őket, de a filmmel kapcsolatosokat nem úsztam meg. A csapból is az folyt, hogy a film pont olyan lett, mint a könyv. Ezek után komoly pénzösszegébe került volna bárkinek, hogy rávegyen engem a megnézésére.

Ma reggel egy SMS várt az egyik exemtől. A következő állt benne:”Mizu Mr. Grey?” Először arra gondoltam, hogy nem is nekem akarta küldeni. Visszaírtam, hogy félrecímezte az SMS-t. Erre csak annyit válaszolt:”Nézd meg a filmet.” Korán reggel hülyékkel kell foglalkoznom? Felhívtam, kinyomott. A következő SMS-t küldte:”Szürke 50 árnyalata a címe”. Na elég volt, félreraktam a telefont, mert gondoltam vagy még részeg vagy csak megakart szívatni.

Nővéremmel mostanában sokat beszélünk telefonon, általában mély témákat érintve (pl. gyereknevelés, szülők befolyása, stb.), amiben még én is meglepődöm, hogy a végére mire jutunk. Ez a távolság jótékony hatása, mert ameddig gyerekkorunkban egy lakásban éltünk, meg tudtuk volna (szó szerint) ölni egymást. A családból, egyedül Ő ismeri, hogy az elmúlt több mint egy évben, milyen változásokon mentem keresztül. Azt mondta, látott egy filmet, amit nekem meg kellene néznem, mert részben rólam szól. Eléggé felcsigázott, persze a válaszkérdésemre, amikor a fenti mestermű volt a válasz, nevetés kapott el. Mondtam neki, hogy ma Ő a 2. aki ezzel szívat, de Ő állította, nem annak szánta, ezek után rövidre zártuk a beszélgetést.

Felhúztam magam, elmentem a legközelebbi vetítésre.
Néztem a filmet és még az elejét élveztem is. Ahogy pörögtek a filmkockák, láttam nálam ugyanazt “kicsiben/magyar módra” (próbálom nem beképzelten, nagyzolóan írni) egzisztencia, elegancia, sport, sportkocsi, piano és a repülés (ezekről külön írok). Mosolyogtam, sőt amikor a titkos vágyához ért, akkor “tátva is maradt a szám”, mert hasonló (még nem ennyire perverz) vágyaim/igényeim vannak nekem is.

Innen a cselekmény annyira nem érdekelt, pláne a gyenge színészi alakítás és a szoftpornó.
Dominancia, uralkodás minden és mindenki felett. A történet közepétől végig ez foglalkoztatott, mert én is ebben “szenvedek”, amit olykor a barátaimtól is megkapok. A munkám során élvezettel tölt el az “Istenkomplexus” vagy valami hasonló, amikor tudom hogy minden a kezem irányítása alatt történik és én döntök emberek jövőjéről. Ezt az évek során megtanultam kezelni, ezáltal nem váltam a beosztottak között egyoldalúan utálatos féreggé, mert mindig következetes maradok. Ebből kifolyólag tudok tükörbe- és az alkalmazottak szemébe nézni. Hasonló érzéssel tölt el a tőzsdézés is, mert kibővíti a határaimat és szó szerint részt veszek a világ irányításában, még ha egy csepp is vagyok a tengerben.

A történet vége szinte adta magát, mert ebből a gyenge sztoriból, nem lehetett hepiendet kihozni. Az autómhoz menet rájöttem a reggeli SMS “miértjére” is. A film vége, úgy végződött ahogyan az a bizonyos kapcsolatom. Szó szerint, az egyik heves szeretkezés vége után, a következő beszélgetésrészlet hangzott el: “belőlem neked csak a testem kell…” és hiába mondtam anno bármit is, mindegy hogy én mit gondoltam, utólag átgondolva neki volt igaza. Úgy látszik ez mély nyomott hagyott benne, mert a film megnézése után, én és a rövid kapcsolatunk jutott az eszébe.

Véleményem szerint az embernek, mindig, minden helyzetben vállalnia kell a döntései következményeit. Én is vállaltam és írtam neki egy SMS-t, amiben elismertem, hogy anno igaza volt és tudom ez nem kárpótolja, de elnézést kértem. Ezek után felhívott, elmondta mennyire meglepődött, mert nem nézte volna ezt ki belőlem és azóta Ő rég túltette magát rajta, boldog párkapcsolatban él.

Verdikt: A film brutálisan rossz, tényleg az, de számomra fontos részleteket tartalmazott, ami után legalább valakiből, (talán) ki tudtam húzni a múltbéli tetteim után maradt “tüskét”.

u.i. Összeállt a kép az sms és a nővérem hívása közti filmes párhuzammal kapcsolatban. Tegnap vagy tegnapelőtt Bálint nap volt és mindenki a párjával moziba ment, romantikus filmeket nézni. Elég szomorú, sablonos ötlet.

 

 

 

Villámposzt – Érzelmes percek

A következő film/videoklip, úgy gondolom, aki anno látta a filmet, mély érzelmeket ébresztett benne. Vagy azt, hogy hülyeség az egész és nem jött be neki vagy teljesen a hatása alá került. Megmondom őszintén, hogy anno a menyasszonyommal (még a mai napig fura ezt így leírnom) való szakítás után, bennem is “forgatta a kést” a film. Utólag, mennyire, de mennyire máshogy látom ezt, viszont egy Tény: Az is ÉN voltam, az ÉN döntéseim voltak és nembánok közüle egyet sem, mert az segített, hogy azzá váljak, aki ma vagyok!

FIGYELEM! A következő videoklipet/filmet,  aki mély depresszióban van NE nézze meg! Tényleg, nem jó a friss “sebekben vájkálni”.

Na és akkor következzen a klip:

 

Ez gyors volt

Délután még arról írtam, hogy párkapcsolatban vagyok és a párom egyik “igényéről” témáztam. Most arról írok, hogy egy telefonhívás alatt vége lett a kapcsolatunknak.

Tegnap bulizni volt egy barátnőjével és valószínűleg a csajnak nagyon nem jöttem be, mert szó szerint kimosta az agyát. Azzal vádolt meg, hogy hazudok. Kiemelt a társkeresős profilomba olyan dolgokat, amiket én személyesen már az első randink előtt megbeszéltem vele, most újra a fejemhez vágta, de úgy mintha hazudtam volna neki. Én megadtam neki azt az egy lehetőséget, ami mindenkinek jár. Ezt Ő eljátszotta, így azt mondtam, vége.

Ezeket a sorokat írva rájövök, hogy olyannyira sérült már az eddigi kapcsolataiban, hogy egy barátnő elég volt ahhoz, hogy ellenséget csináljon belőlem.

Szomorúnak kellene lennem, de csak minimálisan vagyok az. Sajnálom hogy vége lett, mert sok energiát fektettem bele a kapcsolatba és tényleg azt akartam, hogy működjön. Részben pedig örülök, hogy ez ennyire sarkalatosan kijött, mert komoly kezelnivaló problémái vannak, amiken én nem tudok segíteni.

u.i. Örülök hogy vezetek blogot, mert öreg koromra, mint mindenki én is könyvet fogok írni. Na jó csak vicceltem… :))

Társkeresés elméletben

Előre jelzem, az alábbi sorok az én véleményemet, céljaimat  tükrözik és nincs szándékomban senkit se megbotránkoztatni vele. 🙂

Én alapjába véve kétféle társkeresési lehetőséget látok magam előtt. Az egyik a “véletlen”, a másik pedig az “előre eltervezett”. Véletlennek azt nevezem, amikor egy étterembe, edzőterembe, utcán, valami oknál fogva beszélgetésbe elegyedek valakivel és szimpatikusnak találom. Ez a legegyszerűbb és legritkább formája az ismerkedésnek, mert sajnálatosan azokba a “körökbe”, ahova én járok, hamarabb látok fehér hollót, mint hozzám való barátnő jelöltet. Ez úgy hangzik, mintha nagyon magas lenne a mérce, ami igaz is. A mai társadalomhoz képest, túl magas is.

Nehezen születik meg ez a bejegyzés. Időközben eltelt pár nap és elmentem egy zsúfoltrokonszülinaphalmazoshétvégére, ahol összefutottam a gyerekkori exemmel. Fura volt látni és az még furább volt, hogy Ő már férjnél volt, illetve egész délután alatt stírölt a szomszéd asztaltól. Nem beszélgettünk, csak puszi-puszi érkezésnél és távozásnál. Nincs meg a közös “nyelv” nem volt miről beszélni és zavarba se akartam hozni a férje előtt. Na de vissza a témához.

Folyamatosan csiszolódik az ízlésem, elvárásaim a másik féllel szemben. Egy biztos, hogy ne legyen motoros, illetve ne szeressen motorozni. Miért? Ezt még magam sem tudom tökéletesen megfogalmazni, de elsősorban a teljesen más vágyak miatt van ez. Én már nem állok olyan szenvedéllyel iránta, utasként nem is vinném magammal, így vagy egy másik palival kellene motorozzon, vagy Ő saját maga, saját motorral. Értelem szerűen egyiket se preferálom, mert előbbi hülyén veszi ki magát, még úgy is hogy maximálisan megbízom benne (hisz ezért vagyok vele), utóbbit pedig azért, mert félteném a nap minden szakában. (u.i. nagyon igaz az a sztereotípia, hogy a motoros csajok mind k-betűsek, mely szerencsére nem saját tapasztalat)
Visszatérve az ízlésemhez, alapvető elvárás az intelligencia. Ez nagyon komplex dolog. Mindenképp legyen művelt, olvasott személy, aki fogékony az új dolgokra. Ne legyen Fbook függő, kapcsolattartásra használja, azt is maximum naponta egyszer. Semmilyen selfie, kurvás, szarpoénosképes posztjai ne legyenek. A legjobb ha álnéven van fent és nulla tartalmat oszt meg magáról. Miért? Mert nagyon osztom a véleményt, hogy a Fbook ártalmas. Nagyon ártalmas. Egyszerűen elkorcsosítja a társadalmat, kezdve az írás teljesen degenerálttá rontásával, egészen az emberi értékek és a morál nullává tételéig.
Ne legyen “A” típusú személy, akinek mindenképp kapcsolatra, támaszra van szüksége, mely nélkül fél embernek érzi magát. Legyen stabil, érzelmileg egyensúlyban lévő személy.

Itt jön képbe az “előre eltervezett” stratégia a társkeresésben. Viszonylag egyszerű dolgom van, amely egyből közel lehetetlenné degradálja a lehetőségeimet. Valamely társkereső oldalon felteszek egy-két képet magamról, egy normális hangvételű bemutatkozó szöveggel. Elkezdek keresgélni a regisztrációk közül, még ki nem gyűjtök pár potenciális jelöltet. Nem egyszerű feladat már ez sem, mert alapvető dolgoknak kell megfelelnie. Legyen önmagáról képe, legyen nyilvános, NE legyen kurvás képe, legyen helyesen megfogalmazott, értelmes bemutatkozó szövege.  Ne dohányozzon-drogozzon. Alkoholt se fogyasszon vagy nagyon alkalmanként.

Ezután pedig jön a jól bevált sablon szöveg, amelyet elküldök több kiválasztottnak. Itt lehetne moralizálni, hogy ez mennyire helyes vagy nem, de mindenki sablont használ. Az enyém azért kicsit más. Részben sablon, mert kiemelem, hogy az adott lányban mi fogott meg, illetve beleírom hogy ez egy részbeni sablon szöveg, hisz bármit is írok, úgyis annak fogja gondolni.

Miután megtörtént a kapcsolatfelvétel, jöhet a néhány 5-10 üzenetváltás, amiben pár alapvető dolgot megismerünk egymásról. Ezután elkérem a Fbook elérhetőségét (mert ugye mindenkinek van) és bejelölöm a kamu fiókommal. Itt egyből kiderül, hogy milyen is valójában. Egy pszichológiai tanulmány szerint, a Fbook felerősíti a negatív személyiségét az adott embernek, így tökéletesen megtudom milyen is valójában. Érzésre, itt nagyon sokan megfognak bukni, de akik mégsem, úgy rövidre fogva hamar a személyes találkozás felé terelem a szót. Mindenképp személyesen kell “elvarázsoljon”, mert az interneten keresztül nem lehet a másikat tökéletesen megismerni.

Egyszerű a fenti recept, vagy mégsem?

u.i. Most pedig megyek megnézem az új Tom Cruise filmet.

Új fejezet

Életem ismét lendületet vett és az új ismeretlen felkutatása lett a célom. Egy hónapja körülbelül vége a kapcsolatunknak, amely a sokadik felvonása volt már az amúgy egyértelműen téves párosításnak. Úgy gondolom, most le tudtam zárni mindent és ez nagyon jó érzés. Megmaradtunk barátoknak, amolyan beszélgetőpartnereknek. Mindig számíthat rám, de ez a fejezet az életemben lezárult.

Most a hétköznapjaim nagy részét a Tőzsde gyakorlás teszi ki. A héten egy továbbképzésen új lendületet szereztem és a nagyravágyó céljaim, realitást kaptak. Olyan vagyok, mint egy farkas aki ki van éhezve a friss húsra és már elindult a vad felé. Mindent megteszek, hogy elérjem a céljaimat és ez egy nagyon jó érzés. Végre egyedül is azt érzem, hogy eltántoríthatatlanul erős jellem vagyok és ez kihat a sportra is. Eredmények jelentek meg, miután beláttam hogy a Krav-maga nem az én műfajom. Új dimenzióba helyeztem a testépítést. Nem érzem kudarcként, hogy a “mellékvágány” nem jött be, mert legalább megpróbáltam.

Egyértelművé vált, hogy a motorozás iránti szenvedély elmúlt. Nagyon bánom, de már új dolgok érdekelnek. Az autóm lett az új szerelmem és ennek a “bütykölése” okoz a legtöbb örömöt. Nem tudom meddig, de élvezem ameddig tudom.

Az biztos, hogy magamnak nem hazudok. Fél éve, magamnak minden gyengeséget, hibás döntést beismerek és elfogadok, mert csak így tudok a jövőben jobb lenni. Egy közhellyel élve:”Ma jobbnak lenni, mint tegnap voltam.” Ez lebeg előttem minden nap, de persze nem egyszerű ezt megtenni és nem is tudom biztosan hogy jó irányba haladok, de élvezem az utat, ami számomra a legfontosabb dolog.

Nyitott vagyok a minőségi párkapcsolatra, amely kiegészíti az életemet. Olyan kapcsolatot szeretnék kiépíteni, amely a kölcsönös elfogadáson alapul és nem egy elnyomó, pusztító, támaszkodó együttlétet eredményez. Minimális energiát pazarlok erre, mert jelenleg nagyon jól érzem magam egyedül, de nem járok csukott szemmel.

Következő posztban talán írok a párkeresés pozitívumairól és nehézségeiről.