Amikor érzed, hogy menned kell…

Elképesztő bátorság és önismeret kell ahhoz, hogy valaki aki a Google-nak dolgozik rájöjjön, hogy nem jó helyen van és váltania kell.

Sokan beleragadnak a szürke hétköznapokba és nem mernek váltani. Aki tud angolul és van kedve elolvasni, inspirációt szerezhet:

https://www.linkedin.com/pulse/why-i-left-google-david-pullara

Reklámok

Szerelem + Barátság

Ez egy rendhagyó poszt lesz, mert erről nem csak írni fogok, hanem kérdezni is. Napok óta gondolati szinten foglalkoztat a téma, ezért most van egy kis időm és leírom.

Néhány idősebb ismerősöm mesélt arról, hogy létezik az a szerelem fajta, amikor a párod egyben a legjobb barátod is. Nekem ez még nem adatott meg, szóval tőletek kérdezem, hogy milyen ez? Nem a szó legszorosabb értelmében kérdem, mert azt én is el tudom képzelni, hanem ki, mit tapasztalt, ami alapján azt gondolta hogy ez több, mint egy sima szerelem?

Azt gondolom ez igen ritka és az is biztos hogy még nem hallottam olyan személyről, akinek ezt az életében, 2x dobta volna a Rendező. Egy ismerősöm van, aki részletesen mesélt erről egy nem hepiend történetet, ami után egyértelműen dicséret jár, hogy ép ésszel túlélte.
Nem részletezem, mert nem kaptam engedélyt a közlésére, de az biztos hogy a legtöbbünk, még nem élte át, hogy milyen az amikor valaki elveszíti azt, aki évekig a szerelme és egyben a legjobb barátja is volt.

Szóval, akinek van tapasztalata a téren, kérem ossza meg velem. (Lehet E-mailben is, ha nem szeretné a nyilvánossággal is megosztani)

Villámposzt – Érzelmes percek

A következő film/videoklip, úgy gondolom, aki anno látta a filmet, mély érzelmeket ébresztett benne. Vagy azt, hogy hülyeség az egész és nem jött be neki vagy teljesen a hatása alá került. Megmondom őszintén, hogy anno a menyasszonyommal (még a mai napig fura ezt így leírnom) való szakítás után, bennem is “forgatta a kést” a film. Utólag, mennyire, de mennyire máshogy látom ezt, viszont egy Tény: Az is ÉN voltam, az ÉN döntéseim voltak és nembánok közüle egyet sem, mert az segített, hogy azzá váljak, aki ma vagyok!

FIGYELEM! A következő videoklipet/filmet,  aki mély depresszióban van NE nézze meg! Tényleg, nem jó a friss “sebekben vájkálni”.

Na és akkor következzen a klip:

 

Pénz, (nem) boldogít

Kényes téma ez ismét, de tőlem megszokott nyíltsággal és őszinteséggel fogok erről is írni.

Elcsépelt klisé, hogy a pénz nem boldogít és hogy nem ettől lesz boldog az ember. Én azt mondom, hogy ezt a képmutató álságos emberek mondják. Igen is rohadtul nem mindegy, hogy a mindennapi betevő előteremtése is gondot okoz vagy az a legnagyobb gondja az embernek, hogy hova menjen legközelebb nyaralni. Utóbbinál sokkal könnyebb boldognak lenni, még előbbinél nem hiszem hogy lehetséges.

Többféle ismerősöm van, többjüket ismerem évek óta és különböző típusba tudom őket sorolni. Van az úgynevezett “középosztályba tartózók”, ami mellékesen egyre jobban megszűnőben van. Ők általában, egyik hónapról a másikra élnek, minimális megtakarítással, deviza forintosított lakás/áru hitelt nyögve, évente egyszer rövidebb nyaralással. Boldogságot tekintve egy kategóriába tartoznak a “újgazdag” típussal, akiknek mindenük megvan, azaz amit éppen megkívánnak gond nélkül megvehetik és nem kell előtte matekozniuk a családi költségvetéssel. E két csoportba tartozó személyeket kivétel nélkül egyként kezelem, mert képtelenek a boldogságra. Itt nem 1-1 alkalmi boldogságra gondolok, hanem nagy általánosságban. Megvan mindenük, lakás/ház, autó, gyerek, de mégis azt látom, hogy a jelent képtelenek élvezni, mert mindig többre vágynak, arra ami a TV-ből árad, az úgynevezett “médiabullshit-re”, hogy a boldogságot időbe-pénzbe kerül elérni.

A “középosztályosnak” a nagyobb lakás; újabb autó; hosszabb nyaralás; törlesztő 20 év utáni kifizetése stb. elérése után látja hogy MAJD boldog lesz. Az újgazdag, pedig ha még egy drágább autót vesz; nem csak a mi kontinensünkre juthat el nyaralni, hanem akár Dél-Amerika, Afrika stb. hisz akkor a többi “újgazdag” között a legújabb Ájfónnal készített 250 kép posztolása után “gazdagabb” lesz, ezáltal MAJD boldogabb.

Miért nem tudnak MOST boldogok lenni? A válasz nem egyértelmű. Az unalmas klisé, hogy “másnak ennyi sincs, neked meg mi minden”, nem megoldás. Ettől nem fogja senki se boldognak érezni magát, mert neki van mit ennie, nem éhezik és (most már) luxus dolgokra költhet, mint nyaralás, ájfon, autó stb.

Én egy alternatív megoldást tudok a boldogságra, aminek az alapja részben én leszek. Hónapokkal ezelőtt, én is hasonló “depresszív” helyzetben voltam. Megoldottam életem legnagyobb problémáját a kapcsolatfüggőséget és mégsem éreztem magamat boldognak. Nem tudtam a “most-nak” örülni.

Az ember érző lény és célok vezérlik. A kettő közül legalább az egyik, de a legjobb, ha mindkettő egyensúlyban van benne. Mivel érző lény, szüksége van szeretetre, elismerésre, de célok nélkül ugyanúgy boldogtalan. Az az anyuka, akit legalább megdicsérnek azért, mert erőn felül teljesít a családban (mos,főz,takarít,gyereket nevel stb.) boldogtalan lehet, ha nem talál célokat. Cél lehet segíteni gyermekét az élete előrehaladásában; férjével dolgozni a kapcsolatuk javításán; egy új hobbi elsajátításán; rendszeresen sportolni stb. A két dolog, a szeretet megtapasztalása és a célok, ha megvannak elér egy harmadik állapotot. Ez nem más, mint az Önbizalom. Ez folyamatosan fejlődni fog, ahogy kapja az egyre több visszajelzést a családjától, illetve a céljai útján kapott pozitív vagy negatív visszajelzésekből. Viszont érzelmi visszacsatolás nélkül, nem lesz önbizalma, attól mert céljai elérésén dolgozik.

Mindenki nézzen körül, ki az aki rendszeresen őszintén önzetlenül(!) dicséri a másikat és nem csak saját szomorúságával van elfoglalva? Attól mert látjuk, hogy megdolgozik a céljaiért, még az őszintén szívbőljövő(!) dicséretre/elismerésre is szüksége van. Kiemeltem, hogy őszintén-önzetlenül kell történjen, mert a képmutatásból érkező dicséretet általában észre veszik és csak árt a kapcsolatnak/ismeretségnek. Hogyan várjuk el azt, hogy más is így tegyen velünk, ha mi önzésből, nem vagyunk erre képesek?

Valós önbizalomtól, ami nem beképzeltségből és önzésből árad, hanem valós “munka” által jön létre, kitárul a világ! Szó szerint olyan érzés, mintha a világ csak rád várna. Élvezni kezded a csendet, a nyüzsgést, a szellőt, a napsütést, egy pillantást, egy idegen mosolyát. Egyszerűen boldog vagy, hogy ÉLSZ! Nem szűnnek meg a gondok, csak csökken a jelentőségük, mert kompenzálja az a millió dolog, ami boldogságot okoz az életben.

Én életem közel felét elfecséreltem boldogtalanságra úgy hogy végig mindenem megvolt ahhoz hogy boldog legyek, hogy élvezzem az életet, de ahogy mondani szokás, “nem láttam a fától az erdőt”. Nem szűntek meg a gondjaim, nem lettem gazdagabb, nem lett se több barátom (sőt), se barátnőm, mégis sokkal de sokkal boldogabb vagyok, mint bármitől és bármikor az életem során!

Azt kívánom minden olvasómnak, hogy találja meg saját útját a boldogsághoz, mert az élet nagyon rövid hogy boldogtalanságban teljen.

u.i. A szegényekről szándékosan nem írtam. Számorma ők “kényszerboldogok”, próbálják a jót meglátni és ragaszkodni hozzá, a milliónyi rossz között, mert tudják hogy nekik “csak ez jár”. E mondatot írva, mélységesen elszomorodom, de sajnos ez a tény. Nehéz rajtuk úgy segíteni, hogy ne sértsük meg őket, hiszen nem vadidegenek, hanem közeli ismerősök. Számomra furcsa, de vannak olyanok, akik “felsőbbrendűségtől” szenvedve a közeli ismerősökkel sem foglalkoznak, nem hogy vadidegeneken segítsenek.

Szeretkezés

Először is Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak! Nekem tökéletesen szokványos nap ez is, mint a többi, mert nem szeretem az erőltetett, kötelező bulizós dolgokat. 

Úgy gondolom, hogy a “non plus ultra” együttlét, az amikor egy pár szeretkezik. Dolgok sokasága, ami egy pillanatban olvad össze.

Ahogy egy ház, úgy a szeretkezés is több elemből épül fel. Vegyük az alapot. Kell hozzá, az érzelmi túlfűtöttség. ami tűzként lobog mindkettőjük szemében. Kellenek falak, amik a környezettet biztosítják, azaz a zavartalan kellemes együttlétet, amikor csak egymásra tudnak koncentrálni. Végül pedig a tető, ami körülöleli és átfogja az együttlétet. Ez nem más, mint a mindkét fél részéről áradó feltétel nélküli szeretet. Ez egy olyan dolog, ami életem során nekem is csak egyszer adatott meg.

Végül kész a ház. A fenti alap recept elég a szeretkezés néhány, alkalmi átéléséhez, de mint ahogy ez a lak belülről teljesen üres, úgy előbb utóbb unalmassá válik a közös együttlét is. Fel kell dobni, színt kell festeni a falakra, közösen be kell rendezni, hogy változatos és élettel teli legyen. Ez nem más, mint a szexuális műveltség. Sok férfi itt rontja el a dolgokat, mert ez legalább olyan fontos, mint a többi elem bármelyike.

Sokan “ajtóstól rontanak a házba”, ami teljesen mellőzi az előjátékot vagy minimálisra csökkenti. Én úgy gondolom, nem az előjáték az első lépcsőfok, hanem az elő-előjáték. Óriási figyelmet igényel, ami a kapcsolat egészére kiterjed. Meg kell ismerni az úgynevezett “érzékeny” pontokat, pl. a fülcimpa gyengéd harapdálása; nyelv hegyével a nyaki ütőérnél lassú játszadozás; gyengéd csókok az arcra, nyakra stb. Ezekkel a kis apró, de annál hatásosabb dolgokkal tökéletesen rá lehet hangolni a kiválasztottat, hogy akár helyben le akarja tépni a ruháidat.

Itt kell erősen fékezni, tovább “csiholni a tüzet” és irányítani. Kiemelném, még csak most közelítünk az aktus helyszínéhez. A ruha levétele is egy rituálé. Aki rutinos használhatja a keze mellett, a fogait is, de mindenképp fontos, hogy amikor egy szabad testfelület előbukkan, ami lehet egy kar, láb, gyengéden el kell kezdeni csókolgatni. Nem sietünk lassan érzékien kell haladni, élvezni a női test szépségét és bársonyos tapintását. Amikor már minimális vagy teljesen elfogyott a levehető ruhák száma, át lehet váltani a nyelv használatára is. A csókokat váltogathatjuk a nyelvünk hegyének “kergetőzésével”, amint a test különböző pontjain (a fő erogén zónákat beleértve) szlalomozunk, mindig ügyelve hogy ne száradjon ki.

Nyelvünkkel közelítve a gyönyör kapujához, először gyengéden körözünk körülötte, apró csókok kíséretével. Ezután következik, amit a köznyelv előjátéknak szokott nevezni, az orális kényeztetés. Minden nő más, érdemes több technikát elsajátítani és figyelni kell az apró rezdülésekre. Nagyon fontos, nem sietünk, végig a gyengédség és az érzékiség kell vezéreljen.

Vannak nők, akik képtelenek orális orgazmusra, ők nem igényelnek hosszú előjátékot, de mindenképp fel kell készítenünk az együttlét beteljesedésére. A szeretkezés a gyengédségről kell szóljon, azaz a kezdeti tempó, ami az elő-előjátéknál kialakult, a szex kezdeténél is tartani kell.
Mivel végtelen variációk vannak a folytatásra, inkább javaslok két könyvet, ami sokat segít elindulni:

  • Kama Sutra: A szerelmes férfi, az érzéki nő
  • Tantra: A lélekhez a szexualitáson keresztül

Végezetül, nincs tökéletes szeretkezés, mert mindig lehet javítani, fejlődni. A lényeg…Megélni a pillanatot!

Teljesítménykényszer

Kicsit határeset az amiről most írni fogok, mert sokaknak ez már nem fér bele hogy beszéljenek róla. Túlságosan privát szférának tartják. Én úgy vagyok vele, hogy mivel a blogom első második szabálya szerint nincsenek tabu témák erről is beszélnem kell.

Volt néhány hosszabb-rövidebb kapcsolatom és pár egyéjszakás kalandom is, de nem tartom magam “nőcsábásznak”, szóval most nem a matekon van a hangsúly. Én minden egyes szexuális együttlétem alatt maximálisan az volt az első célom, hogy a nőt kielégítsem. A női orgazmus viszont, olyan mint a tőzsde. Nem lehet mindig minden nőt csúcsra juttatni, mint ahogy nem lehet minden tőzsdei fordulatot eltalálni. Aki az ellenkezőjét állítja az hazudik, mert nem csak magam tapasztalatát mondom, hanem az sok tucat nőnek a vallomásából, akinek anno én voltam a lelki szemetesládája.

Minden pasi magából indul ki (tisztelet a kiv.-nek), hogy mivel ők is képesek bármikor elélvezni, a nők is. A nők viszont képtelenek érzelmek, ráhangolódás nélküli orgazmusra, azaz van egy nagyon szűk réteg, aki erős szuggesztióval eljuttatja magát a felhők fölé, de ez nagyon ritka. Pontosan ebből az okból és még sok más miatt, hiába nyújt a pali tökéleteset az ágyban, nem képes kielégíteni a nőt.

Sok időt és csalódást megspórolhattam volna magamnak, ha ezt anno valaki objektíven elmondja és igazolja a sejtéseimet, mert nem értettem hogyan lehet ennyire “rapszodikus” a teljesítményem. Alapjába véve nem hittem a nőknek, mert én is azt gondoltam, hogy csak hazudnak nekem. Nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ugyanannál a nőnél egy teljesen szokványos alkalommal érezhetően eljuttatni a csúcsra és máskor a már fájdalmas maratonok során pedig nem. Természetesen az előbbi alkalmakból volt ritkábban, így folyamatosan magamban kerestem a hibát. Mondanom sem kell, ez komoly teljesítőkényszer volt bennem, amit még talán hiúságból hülyeségből még a mai napig sem sikerült teljesen kiölnöm magamból.

Tudtommal több női olvasóm van, mint férfi, kíváncsi vagyok a fentiekkel kapcsolatban a véleményükre, persze ha belefér hogy meséljenek róla. 🙂

 

Én napjainkban

Borzasztó milyen gyorsan telik az idő. Nemrég Régen írtam az előző posztomat és azóta már majdnem egy hónap is eltelt. Ez egy kicsit önelemzős poszt lesz, mert úgy érzem itt az ideje egy kicsit átértékelni a bennem lévő dolgokat.

Lassan bővítgetem az új albérletemet és egyre jobban otthon érzem magam benne. Megvannak a stabil helyek, ahol dolgozom, ahol olvasok, ahol zenét hallgatok, ahol pihenek stb. Észrevettem, hogy már egyáltalán nem élem meg katasztrófaként a közeledő Ünnepeket és tök jól elvagyok egyedül.

Ezt először szkeptikusan fogadtam, mert azért nemrég “világosodtam” meg magammal kapcsolatban, ilyen gyorsan nem lehet kigyógyulni az “örök egyedüllét” érzésből. Próbáltam megfejteni, hogy mennyire valósak ezek az érzelmek és nem egy szokásos “elnyomom magamban” dolog. Arra a következtetésre jutottam, még az is lehet, hogy “átestem a ló túloldalára”. Olyannyira élvezem önmagam társaságát, ahogyan haladok a céljaim felé, hogy kezdem azt érezni, a barátok néha már terhek az életemben.

Veszélyes vizeken vagyok, mert könnyen válthatok önző, remete életmódba, ami valljuk be nem egy derűs jövőkép. A barátokat pedig a legnagyobb szemétség elhanyagolni, mert amikor szükségem volt rájuk, mindig ott voltak. Ezeket a sorokat írva pedig rájövök, hogy nem igaz, nem hanyagolom őket, mert néha a fontosabbakat felhívom, érdeklődöm, sőt hasznos (nem nagy értékű) nehezen beszerezhető ajándékokat is veszek nekik. Lehet csak eljutottam oda, ahova egy egészséges egyensúlyban lévő férfinek lennie kell? Élvezem az életet, a sportot, a munkámat, a tőzsdét és legfőképp önmagam társaságát.

Egy új célom is van, minél több embernek segíteni megtalálni a lelki egyensúlyát. Nem egyszerű, mert nem tartanak hiteles személynek, hisz nem vagyok pszichológus. Az ilyen “elveszettségben” szenvedő emberekre, mindig próbálok időt szakítani, pedig még csak nem is az ismerőseim, mégis jó érzés rajtuk segíteni. Nem írhatok róluk részletesen, mert online személyekről van szó, de akikkel élőben is találkoztam, látom a pozitív változást, ami mindenért kárpótol!