9:11

Tudom két nyilvánvaló dolog is köthető ehhez a két számhoz, de most azokat tegyük félre. Nagyon furcsa, de az elmúlt hetekben, akár egymás után több nap is, de pont 09:11-kor nézek rá az órára (természetesen máskor is). A furcsa az, hogy nem egy/több perccel később vagy hamarabb, hanem emlékezetes módon 09:11-kor. Kíváncsi vagyok, kinek mi a véleménye eme véletlenekről? 🙂

Reklámok

Semmirekellők krónikája

Ismét egy párját ritkító írást olvastam, ami tökéletesen tükrözi, a maga szabadszájú stílusával, a mai fiatalság helyzetét. Egy biztos, azok akikről szól, nem fogják elolvasni, amennyiben valami csoda folytán eljutnak az első bekezdésig, azonnal abbahagyják és esetleg a “keményebbikje” bekommentel egy “anyádat” vagy hasonló kulturált hozzászólást.
Egy szerkesztő barátom szavaival élve:”Ki kell fejleszteni az önkéntes autizmust és szarni az összes hülyére. Nehéz, de még mindig jobb különcnek- és egyedül lenni, mint a sok bírka közé beállni.” Szerencsére itt a WordPress-en csupa jobbnál-jobb bloggert találok, tehát a remény, még nem halt meg.

Semmirekellők krónikája

Emberiség elbukott

Egy szenzációhajhász címet választottam, mert tényleg olyan dolgok történnek a világban, ami szó szerint a vég közeledtét sejteti. A következő cikkel való tartalmi egyetértése miatt, biztosan megkapom az alábbi címkéket: náci, homofób (bárcsak tudná a többség a jelentését), kirekesztő, elnyomó stb., de igazából nem érdekel. Sajnos az én “logikai rendszeremnek”(*), megmagyarázhatatlan, az alábbi döntés helyessége.

http://www.hetek.hu/velemeny/201507/a_meleghazassag_puccsszeru_bevezeteserol

* szándékosan nem “keresztény hozzáállást” írtam, mert ugyanolyan álszent lennék, mint a többiek, akik nem aktívan gyakorolják a vallásukat, de ilyen “mainstream” kérdésekben szívesen előhozakodnak vele.

Menekültek

Gondoltam archiválom a jövőbeli énemnek, a jelenlegi helyzetről kialakult véleményemet, de nem volt hozzá kedvem leírni. Szerencsére találtam egy meglehetősen jó írást, ami 99%-ban tükrözi a véleményemet.

VIGYÁZAT! Ismét egy megosztó bejegyzés lesz, amivel megint felforrósítom a kedélyeket. 🙂

http://tutiblog.com/kedves-elhulyult-liberalis-baratom/

u.i. kaptam egy pár levelet, hogy a fentiekkel miatt, lelketlen vagyok. Nem vagyok az, mert pont ezért írtam, hogy csak 99%-ban értek egyet a bejegyzéssel. Egy százalékban nem értek egyet, mert sajnálom őket, de az nem mentség arra, hogy akarva-akaratlanul tönkretegyék az én szeretteim életét is.

 

Igazság

A minap belebotlottam a következő cikkbe és leírom a vele kapcsolatban kialakult véleményemet.

A cikk alapjában véve arról szól, hogy a nyugati világban élők úgy szocializálódtak gyerekkoruk óta, hogy van igazság az életben. Ez valami olyan misztikus dolog, mint hogy hiszünk A Rendező (mindenki helyettesítse be a vallásának megfelelően) létezésében. Továbbmenve, mindig külső irányítás által várjuk a csodát, azaz ha valami rossz történik velünk, valaki vagy valami segítenie kell rajtunk. Az igazságosság elve alapján jó dolognak kell velünk történnie és a rossznak bűnhődnie. Erre csak annyit tudok mondani “englisül”: BULLSHIT!

Az olyan, mint igazságosság ebben a formájában, nem létezik! Bárki bármit mondd, az igazság ott van, ahol a pénz és a lehetőségek vannak. Egy afrikai éhező rég tudja, hogy “nincs igazság”. Nincs, mert hiába van a környezetében pénz (gazdagok mindenhol vannak), de a vele született környezeti hátrányok miatt, nincsenek lehetőségei “kitörni”. Van igazság? Jogos, hogy neki az élete, már a születésekor megpecsételődött? Tehet erről? Nem!

A cikk viszont nem foglalkozik azokkal, akik a lehetőségek hazájában, azaz nem a harmadik világban élnek. Itt mindkettő megvan, hogy az embernek “igazsága” legyen, ha már ennyire fontos neki. Van pénz és vannak lehetőségek. Sok ismerősöm van, aki folyton azt mondja:”nincs igazság az életben”, mert ezt és ezt érdemelné. Mikor rákérdek, hogy mit tesz érte? “Hát, én nekem nincsenek kormánykapcsolataim”, “nincsenek gazdag szüleim” stb. Furcsa módon senki se gondolkodik el azon, hogy mi lenne ha dolgozna az álmaiért? Ismét eljutottunk oda, hogy kívülről várják a segítséget, az igazságot.

Baromi szerencsések vagyunk, hogy olyan környezetbe születtünk, ahol az embernek ténylegesen vannak lehetőségei. Persze a kivételektől eltekintve, mert lehet önhibáján kívül lett valakiből koldus, de tömérdek ellenpéldát is hallottam.
Először is mindenki a saját szemében kell felfedeznie a “gerendákat”, azaz a hibákat. Fel kell őket vállalnia és dolgoznia azon, hogy mérsékelje őket. Ezután körül kell néznie és a lehetőségeket meg kell ragadnia. Nem biztos, hogy minden lehetőség bejön, de aki meg se próbálja, esélye sincs arra, hogy pénze, ezáltal a hőn áhított “igazsága” legyen.
Logikus nem, ha az ember sikeres lesz, pénzt keres, sok pénzt, akkor úgy gondolja, hogy az élet igazságos, hisz Ő megdolgozott a pénzért? Igen, ez valahogy így rendben is van, viszont valahogy nem ez a csoport az aki ezt “reklámozza”. Azok akik erről “az élet igazságos” dumáról “papolnak”, általában “anyuci-apuci” kitartott gyerekei, azok akik beleszülettek a jólétbe és egyfajta uralkodás szimbólumaként, lenézik azokat, akik nincsenek velük egy szinten. Ebből következik, hogy hibásaknak is tartják őket, mivel az Ő értékrendjük alapján, a többiek tehetnek arról, hogy nem tudnak új házat, autót, ételt stb. venni.
Kicsit paradox a helyzet, mert én is erről írok, viszont egy lényeges dolgot nem teszem. Nem nézem le azokat, akiknek önhibájukon kívül, nem úgy “fut a szekér”, mint nekem. Én is voltam azon a szinten és még lehetek is. Kizárólag azok felett “ítélkezem”, akik tehetnének is a sorsuk jobbá tételén, de helyette inkább sírdogálnak és irigykednek.

Mennyire fontos tehát az “igazság”? Úgy gondolom jogi szempontból fontos, de általánosságban egyáltalán nem. Senki se lesz jobb, boldogabb, szebb, azért mert szerinte az igazság az Ő oldalán áll. A mai napig, még én is néha “ölre” tudok menni egy vitában, de tényleg, azon kívül, hogy a saját igazságomat hajszolom és a másik kedvét rontom el, valójában az egésznek semmi értelme.
A mindennapi életben, azaz a kapitalista világban, egy dolog az ami mértékadó, hogy a nap végén kinek a zsebében van A Pénz! Sajnos ott élünk, ahol a pénz az igazság mértékegysége.

Végszó: Az igazság, egy túlmisztifikált kapitalista bódító fogalom.

Update: Tökéletesen passzol ez a klipp ide. 🙂

Szerelem + Barátság

Ez egy rendhagyó poszt lesz, mert erről nem csak írni fogok, hanem kérdezni is. Napok óta gondolati szinten foglalkoztat a téma, ezért most van egy kis időm és leírom.

Néhány idősebb ismerősöm mesélt arról, hogy létezik az a szerelem fajta, amikor a párod egyben a legjobb barátod is. Nekem ez még nem adatott meg, szóval tőletek kérdezem, hogy milyen ez? Nem a szó legszorosabb értelmében kérdem, mert azt én is el tudom képzelni, hanem ki, mit tapasztalt, ami alapján azt gondolta hogy ez több, mint egy sima szerelem?

Azt gondolom ez igen ritka és az is biztos hogy még nem hallottam olyan személyről, akinek ezt az életében, 2x dobta volna a Rendező. Egy ismerősöm van, aki részletesen mesélt erről egy nem hepiend történetet, ami után egyértelműen dicséret jár, hogy ép ésszel túlélte.
Nem részletezem, mert nem kaptam engedélyt a közlésére, de az biztos hogy a legtöbbünk, még nem élte át, hogy milyen az amikor valaki elveszíti azt, aki évekig a szerelme és egyben a legjobb barátja is volt.

Szóval, akinek van tapasztalata a téren, kérem ossza meg velem. (Lehet E-mailben is, ha nem szeretné a nyilvánossággal is megosztani)

A kézírás, felesleges?

Kizárólag néhány számomra elismerésre méltó személyek posztjai miatt használok álnéven facebook-ot. A következő poszt, bizonyosan állítom néhány blogger és olvasó között, “bicskanyitogató” lesz. 🙂

 Unortodoxia

A poszt elolvasása közben/után, érdekes gondolatok cikáztak a fejemben. Először is arra gondoltam, hogy milyen tuskó hülye lesz az a gyerek, aki nem tud kézzel, folyóírással írni. Utána, átgondoltam a saját életemet. Tanulmányaim befejezése után, szinte egyáltalán nem használtam a kézírást. Minden hivatalban, irodában, futárnál, az aláíráson kívül, mindent nyomtatottan kellett kitöltenem.

Én német óvodába és általános iskolába jártam, így ott egy másfajta kézírást tanítottak meg, mint az átlagos magyar közoktatásban. /mivel 5. osztályig magyar nyelvet az iskolában egyáltalán nem tanultam, ezért a mai napig előfordul, hogy “magyartalanul” fogalmazok/ Minden tanár szerint, szebben írtam, mint az átlag magyar diák. Ez persze idővel jelentősen romlott, mert egyre gyorsabban kellett írnom. Mostanra pedig már fárasztó munka lett hosszan kézzel írni, mert az elején a betűk külalakján is gondolkodnom kell. Szégyellem hogy idáig romlott az írásom, de már közel 10 éve kizárólag nyomtatottan írok.

Ezek után jogos a kérdés, hogy mivel az idő előre halad és nem visszafelé, van e értelme még a mai egyre modernebb világban a kézírásra? Úgy gondolom igen, de már csak a művészet szintjén. Azt sajnálom, hogy a mai könyveket, nem kézzel írják és utána lenne úgy sokszorosítva. Sokkal, de sokkal élvezetesebb lenne úgy olvasni egy írónak a könyvét, hogy az az egyedi kézírásával készült, ami tartalmazná a sorok írásakor benne folyó indulatokat, érzelmeket.

Hogy mennyi időt spórolunk a diákoknál, azzal hogy nem tanítjuk meg nekik a kézírást? Nem tudom, sajnos én még a “régi rendszerben” nőttem fel, így csak a szakértők tudják megmondani erre a választ. Amennyiben jelentős időről beszélünk, akkor tényleg lehetne, akár egy újabb nyelv tanulására vagy esetleg egyéb készségfejlesztő technikák elsajátítására is felhasználni azt az időt.

Jó volna megnézni, hogy miről szól egy olyan oktatási rendszer, ahol végképp hiányzik a kézírás oktatása, illetve milyen hatással van a diákok további életére? Erre a válaszra viszont pár évet még, biztosan várni kell…