Biorobotika a napjainkban

Nagyon érdekes előadás, amiben bemutatják, hogy a biorobotika hol tart a napjainkban és hogy valójában bizonyos komplex mozgások vezérléséhez elég a gerinc, nem szükséges hozzá az agy. Ez a jövőben elősegíti majd, hogy a nyaktól lefele bénult embereknek, újra tudják stimulálni a gerincüket, ezáltal az alapvető mozgásokra képesek legyenek.

Sajnos nincs hozzá felirat, így csak angolul tekinthető meg:

Reklámok

Hálás vagyok #33

Vasárnap

A 4 (szerintem) sikeres modulzáró vizsgákért. A feledhető Steve Jobs filmért. A nővéremmel a jó beszélgetésért és hogy leendő szülinapja alkalmából elkisér az Áttörésre. A barátommal a jó beszélgetésért és vacsoráért.

Hétfő

Az edzésen nyújtott növekedett teljesítményért. Az új teremeszközért. A sikeres munkahelyi megbeszélésért. A nyomtatóból kifogyott patronokért, amiért egy régi ismerősömmel tudtam újra beszélni. Az esti kellemes sétáért és a közben hallgatott újabb Szabó Péter motivációs részért. A tükrömre kiragasztott célért. Az esti élvezetes könyvolvasásért.

Kedd

A délelőtti új X-akták részért. Az új tintapatronokért. A diétás spenótért. Az esti 8 Km összetett futásért.

Szerda

A jó edzésért. A közös ebédért a barátommal. A tőle kapott kölcsön nyomtatóért. A két tétel megtanulásáért. A szórakoztató új Lucifer sorozatért. Az esti sétáért. A könyvem (egy pohár bor társáságában) olvasásáért.

Csütörtök

A részben napsütéses napért. Rekordszámú (4) tétel megtanulásáért. A délutáni filmnézésért (Good Kill, nem ajánlom). Az esti rekord futásért 8,8 Km (2,4 futás, 2,4 tempós séta, 2,4 futás, 1,6 tempós séta), mindezt 8,8 Km/h átlaggal.

Péntek

Először igazán örültem a reggeli esőnek. Jó edzésért. A délutáni napsütésért. A “mentoráltakkal” (túl beképzelt?) való tartalmas beszélgetésért. Az esti filmért (The walk, nagyon ajánlom!).

Szombat

A könnyű tételekért. A délutáni filmért (The intern, könnyen emészthető vígjáték). Az esti sétáért. A kellemes könyvolvasásért. Az egész napos jókedvért.

2016-01-30 07.53.38.jpg

2016-01-27 20.11.07.jpg

Cseuz László, egy csodálatos ember!

Számomra ezek a mondatok miatt, igazi példakép:

“Mégis mit csinálnék, ha nem dolgozhatnék? Sportolnék napi két-három órát, olvasgatnék még ennyit és utána?”

“A pekingi lett a leghosszabb útja: 11 428 kilométer. Itt már hagyott magának időt, három hónap alatt tudta le az utat, napi átlag 144 kilométerre csökkentve a napi adagot.”

“… 76 éves leszek a tokiói olimpia idején, ha leszek egyáltalán. Ha máshogy nem, elmegyek majd turistaként. A fő, hogy mindig legyen valami távlati célom.

http://index.hu/kerekagy/2016/01/28/hetedik_olimpiajara_keszul_a_72_eves_tornatanar/