Hálás vagyok #3

Ma reggel már szokásosnak éreztem a reggeli sétát, miközben rutinszerűen, az előző napi anatómiát mormoltam. Itthon egy kis olvasás volt, utána pedig Szentendrére indutam, az autószerelőmhöz. Utón, amikor az atóm elkezdett fűteni, észrevettem egy “mesés kutyagumi illatot”. Egyből rámtört a nevetés, mert évek óta nem volt akkora szerencsém, hogy belelépjek egybe. Megérkezve cipőtisztításba kezdtem. A javított lökhárító mesésen szép lett. Itthon megtanultam a maradék anatómiát, így estea legjobb barátommal megünnepeltem, egy közös beszélgetős kajálós este keretében.
Péter javaslata szerint, a számunkra fontos embereknek rendszeresen mondjuk el, hogy mennyire jelntősek az életünkben. Nehezebb ez, mint gondoltam. Furcsa módon, nagyon hülyén hangzik, ha egy barátodnak azt mondod, hogy “Köszönöm, hogy a barátomnak tarthatlak!”. Ez teljesen természetes dolog, de mégis nehéz kimondani. Gyakorolnom kell, más számomra fontos személynél is.

Ez a bejegyzés mobilról íródott! (A kényelem miatt, nincs ékezet)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s