A kézírás, felesleges?

Kizárólag néhány számomra elismerésre méltó személyek posztjai miatt használok álnéven facebook-ot. A következő poszt, bizonyosan állítom néhány blogger és olvasó között, “bicskanyitogató” lesz. 🙂

 Unortodoxia

A poszt elolvasása közben/után, érdekes gondolatok cikáztak a fejemben. Először is arra gondoltam, hogy milyen tuskó hülye lesz az a gyerek, aki nem tud kézzel, folyóírással írni. Utána, átgondoltam a saját életemet. Tanulmányaim befejezése után, szinte egyáltalán nem használtam a kézírást. Minden hivatalban, irodában, futárnál, az aláíráson kívül, mindent nyomtatottan kellett kitöltenem.

Én német óvodába és általános iskolába jártam, így ott egy másfajta kézírást tanítottak meg, mint az átlagos magyar közoktatásban. /mivel 5. osztályig magyar nyelvet az iskolában egyáltalán nem tanultam, ezért a mai napig előfordul, hogy “magyartalanul” fogalmazok/ Minden tanár szerint, szebben írtam, mint az átlag magyar diák. Ez persze idővel jelentősen romlott, mert egyre gyorsabban kellett írnom. Mostanra pedig már fárasztó munka lett hosszan kézzel írni, mert az elején a betűk külalakján is gondolkodnom kell. Szégyellem hogy idáig romlott az írásom, de már közel 10 éve kizárólag nyomtatottan írok.

Ezek után jogos a kérdés, hogy mivel az idő előre halad és nem visszafelé, van e értelme még a mai egyre modernebb világban a kézírásra? Úgy gondolom igen, de már csak a művészet szintjén. Azt sajnálom, hogy a mai könyveket, nem kézzel írják és utána lenne úgy sokszorosítva. Sokkal, de sokkal élvezetesebb lenne úgy olvasni egy írónak a könyvét, hogy az az egyedi kézírásával készült, ami tartalmazná a sorok írásakor benne folyó indulatokat, érzelmeket.

Hogy mennyi időt spórolunk a diákoknál, azzal hogy nem tanítjuk meg nekik a kézírást? Nem tudom, sajnos én még a “régi rendszerben” nőttem fel, így csak a szakértők tudják megmondani erre a választ. Amennyiben jelentős időről beszélünk, akkor tényleg lehetne, akár egy újabb nyelv tanulására vagy esetleg egyéb készségfejlesztő technikák elsajátítására is felhasználni azt az időt.

Jó volna megnézni, hogy miről szól egy olyan oktatási rendszer, ahol végképp hiányzik a kézírás oktatása, illetve milyen hatással van a diákok további életére? Erre a válaszra viszont pár évet még, biztosan várni kell…

Reklámok

10 thoughts on “A kézírás, felesleges?

  1. Még az őskorban olvastam, hogy nagyon természetellenesen tanítják meg a magyar nebulókat írni, és hogy az ororsztanároknak milyen nehéz, amikor a cirill betűket kell elsajátíttatni.
    Jó, hogy ezt írtad, nekem a lányom diszgráfiás, elképesztő, hogy emiatt mennyi hátrány éri még mindig, hiába figyelt rá az alsós tanítónéni, felső tagozaton szinte kizárólag írásban kértek számon, mérhetetlen kudarcélményekkel megy tovább, a dolgok megtanulását, mint örömforrást régóta nem tapasztalta meg.

    • Azt gondoltam mikor elkezdtem a kommented olvasasat, hogy vegre lesz egy ellenvelemeny is, de azutan megse igy lett. Tenyleg senkit se zavarna a keziras oktatasanak eltorlese vagy egyszeruen szanalmas megvetessel nem foglalkoztok a temaval? Visszaterve a lanyodhoz, nagyon sajnalom ot. Pontosan tudom milyen lehet neki, mert anno engem is hasonloan kezeltek mas ugy miatt. Vagy pszichesen segitsz a lanyodnak feldolgozni ezt es ez altal felulkerekedik majd a tobbiek sertesein vagy elkoltozik egy elhetobb orszagba. En mindig minden esetben az utobbit tamogatom, mert itt minden csak rosszabb lesz.

  2. Ez olyan, mintha azt mondanák, hogy számolni se kell tudni, mert van számológép. (Mondjuk én nem tudok fejben számolni…hadilábon álltam mindig a számokkal, és ebből sok hátrányom volt.) Én – szerencsére- nem iskolában tanultam írni, hanem otthon, így legalább nem utáltam meg. Annyira szeretek írni, hogy néha csak azért irkálok, mert annyira kedvem van hozzá. 😀 És ha valaki le akar jegyezni valamit, és nincs nála semmi gép, csak egy toll meg papír?

    • Na a lányom felvételijén pont ez volt magyarból a kidolgozós téma: pro és kontra érvelni kellett. Na ő csak a kontrát képviselte. Így 10 pontból 4-et kapott. (Baszódjon meg a javító tanárnéni/bácsi.) Így is nagyjából hozta, amit vártam:)

      • Én egyszer jogi egyetemi felvételin irodalomból max. pontszámot csináltam, pedig volt egy olyan feladat, hogy a reklámokról írjon véleményt. És az én őszinte véleményem elég lesújtó volt, de úgy látszik, a javító tanáré is…:D 😀 (Soha nem jutottam be jogra, mert történelemből nem voltam elég jó, meg az érdeklődésem is elveszett pár év után.)
        Gondolom, az lett volna a feladat, hogy több szempontból is nézze ugyanazt a dolgot, de én nem tudom elképzelni, mi jó van abban, ha valaki nem tud írni. Viszont a baszogatást a külalak miatt valóban el kéne felejteni, ilyet osztályozni sem lenne szabad. Mondjuk az egész általános iskola egy hülye agymosoda, legalábbis nekem jó emlékem szinte nincs is! Ha valahogy meg lehet utáltatni valamit, akkor az a kényszer. Sok gyerek ezért utál még enni és tisztálkodni meg aludni is, pedig ezek jó és alap dolgok, csak sokan annyi döntési lehetőséget se hagynak nekik, hogy legalább hagy tudják már, mikor éhesek. (Egy egysejtű is tudja.) Mindegy, eltértem a tárgytól. 😀

  3. A kézzel való írásnak van lélektani, gyógyító hatása is. És nem is kicsi. Ugyanúgy mint egy idegen nyelv elsajátításának is. Én úgy gondolom írni kell kézzel, még akkor is ha az iskolában holnap nem fogják tanítani. Egy gyerek odahaza is megtanulhat sok mindent, főleg, hogy az iskolában egy halom fölösleges dolgot tanul amúgy is.

  4. Egyetértek az előttem szóló szavaival, legfőképp az első két mondat az, amit magam is megfogalmaztam volna. Nem tudom elképzelni az életem kézírás nélkül, akár suliidő, akár nyár van, minden nap írok valamit. Ez általában napló, amit napi rendszerességgel vezetek, de ha épp nincs semmi érdemleges, akkor is gyakran firkálok különböző szavakat, dalszövegrészleteket, gondolatokat pusztán kedvtelésből. (Ismerőseim körében gyakran elhangzik a grafomán jelző is, ha rólam van szó… Aprócska túlzás, a lényeget jól kifejezi.)
    Gyakran hallom “mindkét oldal” véleményét, és elismerem, hogy megvan a maga előnye a gépelésnek is, nekem mégis a kézzel rótt gyöngybetűk felé hajlik inkább a szívem – ha túl sok a mondanivaló és kevés az idő, természetesen a gépelést választom, de a világért sem mondanék le az érzésről, mely átjár a papíron sercegő toll hangjától és a gyönyörűen kacskaringózó betűktől.
    🙂

  5. A belinkelt post olvasása közben egyszerűen csak ez jutott eszembe: gyerekek ez nem unortodoxia, hanem baromság. Abban egyetértek, hogy most már ebben az agyondigitalizált világban, meg kell tanulni gépelni, de ez miért jelentené azt, hogy el kell felejteni a kézírást? Az is oké, hogy a későbbiekben az aláírásokat felváltja majd a PIN kód és az ujjlenyomat, legalább szinte lehetetlen lesz hamisítani. Szóval nem vagyok ellene a változásnak, de nem tartom szerencsés ötletnek a kézírás teljes kiszorítását. Mellesleg a túl sok gépelés diszgráfiát okoz (a blogolás mellett jó azért kézzel írt naplót is vezetni). Szerintem saját magunkat tesszük szegényebbé, ha elfelejtünk kézzel írni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s