Váltás

Pár poszttal ezelőtt írtam az igényességről és úgy gondolom eljött az idő, hogy profibban csináljam a társkeresést is. Töröltem a regisztrációmat és egy gondosabban megszerkesztett profillal fogok újra “hódítani”.

Kaptam egy tippet egy másik oldallal kapcsolatban, ott fogom újrakezdeni. Egy új szabályt is hoztam, legalább velem egykorú legyen a lány, mert elég a hülye picsa, sérültek és társaiból. Így is kifoghatok hibbantakat, de legalább bízhatok a kor miatt esetlegesen már kialakult nőiességben. (Mondjuk az előzőnél, ez se működött volna)

Próbálok még több szűrőt kidolgozni, mert időpazarlás mindkettőnk számára a felesleges randizgatás. Ezek sikerességéről/kudarcairól egy későbbi posztban fogok írni.

Reklámok

Ez gyors volt

Délután még arról írtam, hogy párkapcsolatban vagyok és a párom egyik “igényéről” témáztam. Most arról írok, hogy egy telefonhívás alatt vége lett a kapcsolatunknak.

Tegnap bulizni volt egy barátnőjével és valószínűleg a csajnak nagyon nem jöttem be, mert szó szerint kimosta az agyát. Azzal vádolt meg, hogy hazudok. Kiemelt a társkeresős profilomba olyan dolgokat, amiket én személyesen már az első randink előtt megbeszéltem vele, most újra a fejemhez vágta, de úgy mintha hazudtam volna neki. Én megadtam neki azt az egy lehetőséget, ami mindenkinek jár. Ezt Ő eljátszotta, így azt mondtam, vége.

Ezeket a sorokat írva rájövök, hogy olyannyira sérült már az eddigi kapcsolataiban, hogy egy barátnő elég volt ahhoz, hogy ellenséget csináljon belőlem.

Szomorúnak kellene lennem, de csak minimálisan vagyok az. Sajnálom hogy vége lett, mert sok energiát fektettem bele a kapcsolatba és tényleg azt akartam, hogy működjön. Részben pedig örülök, hogy ez ennyire sarkalatosan kijött, mert komoly kezelnivaló problémái vannak, amiken én nem tudok segíteni.

u.i. Örülök hogy vezetek blogot, mert öreg koromra, mint mindenki én is könyvet fogok írni. Na jó csak vicceltem… :))

Taktikázás párkapcsolatban

Nehezen szedem össze a gondolataimat, mert ez a rész számomra új. Röviden, a párom (úgy érzem már mondhatom ezt) elvárja tőlem, hogy vulgárisan kifejezve lesz@rjam időnként, hogy ne érezze magát nyeregben. Ekkor saját szavait idézve:”Jobban ragaszkodom a kapcsolatomhoz és elkezdek teperni a másikért.”

Ilyen gondolati összefüggése is csak egy nőnek lehet. Egy kapcsolat nem szólhat a taktikázásról, a játszmákról, mert az óriási felesleges pszichikai energiát emészt fel. Nem tartom ezt normálisnak, hogy visszafogjam magam és konkrétan ne hívjam fel vagy durvábban csinálva, egyenesen kerüljem Őt. Kiemelném, hogy egészséges párkapcsolatról beszélek és nem egy megfojtó kisajátításról.

Kíváncsi vagyok női oldalról, kinek mi a véleménye?

A Balf***, főszerepben Én

Megismerkedtem egy velem egykorú lánnyal az egyik társkeresőn, randiztunk, majd pedig mindketten azt éreztük, hogy megvan a másikban az a plusz, amit keresünk. Ő is és én is elfoglaltak vagyunk, ezért hetente csak pár alkalommal tudunk találkozni. Az első három randi, tökéletes volt, olyan szinten egymásra hangolódtunk, hogy azt nem is lehet szavakban leírni.

Régebben írtam a  “jing-jang” elvemről, azaz hogy miután valami jó történik velem, kötelezően rossznak kell következnie. A sors iróniája, hogy megvárta, beismerjem magamnak, hogy ” végre Szerencsés vagyok”. Hiba volt kimondani, mert ezután jött a feketeleves.

A 4. randin valami teljesen megváltozott, hullámzó beszélgetések és jött a szálka a szememben.
Egy tipikus férfi szerepbe kerültem, ami után egész délután azt hittem, hogy az én hibám miatt alakult rosszul. Valójában miután megemésztettem itthon a piti hibámat, rájöttem hogy megtörtént a “Sapka effektus”, azaz tökmindegy hogy mit mondok, akkor is rossz. Ezt a szituációt nagyon rosszul kezeltem, mert valójában azt kellett volna, hogy a hiszti alapján azonnal hazavigyem, de én hibáztam. Nyeltem és végig hülyén éreztem magamat, mert nem láttam a fától az erdőt.

Idegesít, mert nem vártam volna ezt a váltást tőle, de valójában rájöttem valamire. Hihetetlen, de Ő is azt a palit keresi, aki nem a tenyerén hordozza, hanem időnként jól felpofozza. Komolyan nem értem, hogy miért kell mindig sérült nőket kifognom? Persze ez költői kérdés, de valahogy azt érzem, hogy bevonzom őket.

Tényleg, minden nő saját magának is hazudik?