Társkeresés gyakorlatban (erősen szubjektív gondolatok!)

A mostani bejegyzés gondolata Csíkszentmihályi Mihály – Az Áramlat könyvének olvasása közben ötlött a fejemben, amiben kifejti hogy milyen jó dolog naplót vezetni, ami alapján későbbiekben könnyen újraélhetők az események. Burkoltan anno én is ezért kezdtem el írni, de a mai napra már kifejezetten célommá vált. Egyszerűen az egyén, azaz “én” fejlődésemet szeretném dokumentálni és későbbiekben majd újra elemezni. 

Körülbelül másfél hete ismét elővette a jó öreg társkeresős oldalt, ahol régen regisztrálva voltam. Írtam is erről egy bejegyzést, hogy hogyan is csinálom én elméletileg a társkeresést. Így sokadik alkalommal leírva nagyon elcsépelt szónak találom, mert nem nevezném “társkeresésnek”, hanem inkább ismerkedés. Az út végén nem feltétlenül egy társat találsz, hanem lehet valami mást. Egy beszélgetőpartnert, de akár egy barátot.

A mai elkeseredett világban, kevesen képesek feldolgozni az egyedüllétet. Azt tapasztalom, hogy mindenki “komoly kapcsolat” céljából regisztrált az oldalra és ha csak 1%-ban nem felelek meg az elvárásainak, azaz a tökéletes ideálnak, már nem is fecsérli rám az idejét. Hibának tartom, mert jó dolog az emberek sokszínűségét megismerni, épp ezért olvasok számomra teljesen idegen témájú személyek blogjait, mert jó ismert témákkal, szituációkkal kapcsolatban megismerni mások gondolatait. Itt kiemelném, hogy nem a bunkó parasztokra gondolok, hanem azokra akik kulturált módon nyitnak a másik felé.

Megismerkedtem egy olyan lánnyal, aki nagyon aranyos volt a képeken, ezért írtam neki. Zárkózott típus, akit sokan kihasználtak, ezért az elején úgy nyitottam, hogy én magamról kezdtem írni neki. Sikerült elfogadtatnom vele magam és Ő is megnyílt felém. Egy nap elteltével, 180 fokos fordulatot vett a személyisége és szemrehányó, illetve kötekedő lett. Nem tudtam mire vélni és amatőr módon magyarázkodtam. Először azt gondoltam, hogy én fogalmazok kétértelműen és félreérthető dolgokat írok, amik elő is fordulhatnak, hisz az írás az egy társkeresésnél, nagyon személytelen. Tévedtem. Arra kellett rájönnöm, hogy nagyon nagyon zárkózott, olyannyira hogy szándékosan bele látja a dolgokba azt, ami nem is létezik. Őszintén ámultam, hogy önállóan milyen jelentet csinált és könyvelt engem el egoista, beképzelt, szemétládának, pusztán azért mert a végén arra jutottam, hogy nem egymást keressük az oldalon. Sose voltam képes szemét lenni a nőkkel, amit régen gyengeségnek tartottam, de a mai napra erénynek gondolok. Aki olvassa a blogomat, annak remélem ez egyértelmű.

Körülbelül 1,5 év telt el, mióta aktív lettem újra ezen az oldalon és elképesztő változások mentek végbe. Azok a lányok, akik rég óta (legalább 1 év) tagjai az oldalnak, lelkileg tönkrementek. Képtelenek bízni a másikban és egyfajta Zombiként élik a mindennapjaikat. Ördögi kőr, hisz azért vannak az oldalon, mert társat keresnek, de képtelenek az új emberekben annyira megbízni, hogy akár a minimális esélyt is megadják a pozitív csalódásnak. Sajnálom őket és pontosan tudom kik miatt lettek ilyenek (lásd volt lakótárs, akiről biztosan írtam).
Ott a másik csoport, akik frissen regisztráltak az oldalra és ők pedig nyitottak az ismerkedésre.

Mivel van reális énképem, ezért azt gondolom, ha a második csoportból a jóval jobb nők válaszolnak és ugyanarról a profilról írok, akkor nem a külsőmmel van a gond, tehát csak a történet kedvéért elméletileg zárjuk ki ezt a faktort a további vizsgálatból. Kikkel fog az előbbi csoport tagjai összejönni? Egy profi hazuggal, aki az “X” alkalom után is képes újra átverni, viszont addig esetleg már beletörődnek a sorsukba és egy gyerek is becsusszan.

Gondolataimat drasztikusan tovább vezetve, egy önmarcangoló spirálba keveredik a társadalmunk, ami a folyamatos bizalmatlanság miatt alakul ki. Ennek következtében teljesen elfogadott az, ha a szülők gyerekei kurvásan öltöznek 13 évesen, illetve a szopás, mivel szerintük nem szex, simán átesik az erkölcsi szűrőjükön. A spirál csak tovább fog csavarodni, hiszen a sérült szülők, képtelenek egészséges szellemiségű gyereket nevelni, ezért a gyerekeik is egy sérült gondolkodásmódot örökölnek.

Költői kérdés a végére: Hová fog ez fajulni?

Reklámok

Igényesség

Változunk, változunk. Közhelyes, de tényleg igaz. Most hogy lazításként ismét zenét hallgatok eszembe jutott, hogy pár éve, mennyire más voltam.

Épp Parov Stelar – The Princess albumát hallgatom, amely egyszerűen varázslatos. Mindenféle hangszer megtalálható benne, egyszerre régies és modern. Természetesen ez minden Parov Stelar számra igaz, de régen el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha is hallgatni fogom. Úgy gondolom, mint mindenhez, ehhez is fel kell nőni. Sajnos a kultúrát tekintve eléggé későn érő típus vagyok, ha azt nézzük, hogy közelebb vagyok már a harminchoz, mint a húszhoz.

Ha már kultúráról írok, érdemes megemlítenem, hogy pár hónapja megvettem életem első fényképét. Nagyba kinyomtatva, amelyet bekereteztettem és a monitorom felett díszeleg (kép lentebb). Valahogyan teljesen magával ragadott a “Fine art photography” stílus.  Úgy gondolom, ha egyszer saját házam lesz, ilyen képekkel lesz tele.

Sokan szomorúságot látnak a hasonló képekben, mert én is sok ismerősömtől kaptam ezt a véleményt, de én egyáltalán nem érzem ezt. Én csak a tökéletes “csend”-et látom, amely egyszerűen ellazít és megnyugtat. Valahogyan vonzza a tekintetemet és percekig el tudok időzni rajta. Ez a szép a művészetben, hogy valakinek egy értelmetlen “paca”, másvalakinek pedig egy többrétegű világ.

Jó ilyenkor visszagondolni, hogy honnan hova jutott az ember és remélhetőleg a szaldó pozitív.

Társkeresés elméletben

Előre jelzem, az alábbi sorok az én véleményemet, céljaimat  tükrözik és nincs szándékomban senkit se megbotránkoztatni vele. 🙂

Én alapjába véve kétféle társkeresési lehetőséget látok magam előtt. Az egyik a “véletlen”, a másik pedig az “előre eltervezett”. Véletlennek azt nevezem, amikor egy étterembe, edzőterembe, utcán, valami oknál fogva beszélgetésbe elegyedek valakivel és szimpatikusnak találom. Ez a legegyszerűbb és legritkább formája az ismerkedésnek, mert sajnálatosan azokba a “körökbe”, ahova én járok, hamarabb látok fehér hollót, mint hozzám való barátnő jelöltet. Ez úgy hangzik, mintha nagyon magas lenne a mérce, ami igaz is. A mai társadalomhoz képest, túl magas is.

Nehezen születik meg ez a bejegyzés. Időközben eltelt pár nap és elmentem egy zsúfoltrokonszülinaphalmazoshétvégére, ahol összefutottam a gyerekkori exemmel. Fura volt látni és az még furább volt, hogy Ő már férjnél volt, illetve egész délután alatt stírölt a szomszéd asztaltól. Nem beszélgettünk, csak puszi-puszi érkezésnél és távozásnál. Nincs meg a közös “nyelv” nem volt miről beszélni és zavarba se akartam hozni a férje előtt. Na de vissza a témához.

Folyamatosan csiszolódik az ízlésem, elvárásaim a másik féllel szemben. Egy biztos, hogy ne legyen motoros, illetve ne szeressen motorozni. Miért? Ezt még magam sem tudom tökéletesen megfogalmazni, de elsősorban a teljesen más vágyak miatt van ez. Én már nem állok olyan szenvedéllyel iránta, utasként nem is vinném magammal, így vagy egy másik palival kellene motorozzon, vagy Ő saját maga, saját motorral. Értelem szerűen egyiket se preferálom, mert előbbi hülyén veszi ki magát, még úgy is hogy maximálisan megbízom benne (hisz ezért vagyok vele), utóbbit pedig azért, mert félteném a nap minden szakában. (u.i. nagyon igaz az a sztereotípia, hogy a motoros csajok mind k-betűsek, mely szerencsére nem saját tapasztalat)
Visszatérve az ízlésemhez, alapvető elvárás az intelligencia. Ez nagyon komplex dolog. Mindenképp legyen művelt, olvasott személy, aki fogékony az új dolgokra. Ne legyen Fbook függő, kapcsolattartásra használja, azt is maximum naponta egyszer. Semmilyen selfie, kurvás, szarpoénosképes posztjai ne legyenek. A legjobb ha álnéven van fent és nulla tartalmat oszt meg magáról. Miért? Mert nagyon osztom a véleményt, hogy a Fbook ártalmas. Nagyon ártalmas. Egyszerűen elkorcsosítja a társadalmat, kezdve az írás teljesen degenerálttá rontásával, egészen az emberi értékek és a morál nullává tételéig.
Ne legyen “A” típusú személy, akinek mindenképp kapcsolatra, támaszra van szüksége, mely nélkül fél embernek érzi magát. Legyen stabil, érzelmileg egyensúlyban lévő személy.

Itt jön képbe az “előre eltervezett” stratégia a társkeresésben. Viszonylag egyszerű dolgom van, amely egyből közel lehetetlenné degradálja a lehetőségeimet. Valamely társkereső oldalon felteszek egy-két képet magamról, egy normális hangvételű bemutatkozó szöveggel. Elkezdek keresgélni a regisztrációk közül, még ki nem gyűjtök pár potenciális jelöltet. Nem egyszerű feladat már ez sem, mert alapvető dolgoknak kell megfelelnie. Legyen önmagáról képe, legyen nyilvános, NE legyen kurvás képe, legyen helyesen megfogalmazott, értelmes bemutatkozó szövege.  Ne dohányozzon-drogozzon. Alkoholt se fogyasszon vagy nagyon alkalmanként.

Ezután pedig jön a jól bevált sablon szöveg, amelyet elküldök több kiválasztottnak. Itt lehetne moralizálni, hogy ez mennyire helyes vagy nem, de mindenki sablont használ. Az enyém azért kicsit más. Részben sablon, mert kiemelem, hogy az adott lányban mi fogott meg, illetve beleírom hogy ez egy részbeni sablon szöveg, hisz bármit is írok, úgyis annak fogja gondolni.

Miután megtörtént a kapcsolatfelvétel, jöhet a néhány 5-10 üzenetváltás, amiben pár alapvető dolgot megismerünk egymásról. Ezután elkérem a Fbook elérhetőségét (mert ugye mindenkinek van) és bejelölöm a kamu fiókommal. Itt egyből kiderül, hogy milyen is valójában. Egy pszichológiai tanulmány szerint, a Fbook felerősíti a negatív személyiségét az adott embernek, így tökéletesen megtudom milyen is valójában. Érzésre, itt nagyon sokan megfognak bukni, de akik mégsem, úgy rövidre fogva hamar a személyes találkozás felé terelem a szót. Mindenképp személyesen kell “elvarázsoljon”, mert az interneten keresztül nem lehet a másikat tökéletesen megismerni.

Egyszerű a fenti recept, vagy mégsem?

u.i. Most pedig megyek megnézem az új Tom Cruise filmet.