Madárfütty

A véletlen műve, hogy pár óra híján egy hónapja írtam utoljára a blogomba. Tegnap este, amikor egy parányi időcsepp idejére abbahagyta az eső a munkáját, meghallottam a tavasz első hírnökét. Biztos vagyok benne, hogy már hamarabb is, de tegnap este vettem észre először, a város zaján átszűrődő madármuzsikát. Igen, szándékosan fogalmazok így, mert most ez zene volt füleimnek. Ezt a már-már csöpögő romantikus érzést, épp a Megmentő olvasása közben vettem észre és belegondoltam hogy milyen jó lesz majd tavasszal valamelyik parkban vagy a Duna parton ülve olvasni. Tudom több ezer ember teszi ezt, már unalmas sablonos cselekedetként, de nekem ez újdonság. Újdonság élvezni egy regény magával ragadó történetét és mellé a tavasz, a természet meleg ölelését kiélvezni. Ez a jövő, térjünk vissza a jelenhez.

Pár napja az új belső kontroll kibillentett a meghitt párkapcsolati mókuskerékből. Kezdtem valahogyan ismét mélyen belefúrni az életemet egy sötét fekete-lyukba. Érzelmileg a jelenlegi kapcsolatom sokkal jobb mint az előző próbálkozásunk a párommal. Minden nap, minden üzenetében, mondatában benne van az, hogy szeret vagy hogy hiányzom. Úgy gondolom, ez a normális, mert én is ilyen vagyok. Szeretem a páromnak kifejezni, a pillanatnyi érzéseimet. Mostanra már nem csak a pozitívokat, hanem a negatív érzelmeimet is kinyilvánítom. Észrevettem, hogy kezdett ismét szexuálisan befulladni a kapcsolatunk. Egy poénnal indítva, neki is említettem, hogy minden egyes nap “ülök a lyuk előtt és vonyítok“. Úgy gondolom nem voltam tapló és nem egy ellentámadás lett volna erre a legmegfelelőbb reakció, mégis ezt kaptam.

Ő nem tudja erre ráhangolni magát, a fejében futó gondok sorozata miatt. Nem osztja őket meg velem, mert azokon senki se tud segíteni, még Ő sem, így nincs értelme hogy elmondja. Sőt, már elmondta régebben őket és én mégis kérdezem, ezért biztosan akkor sem figyeltem rá, mint ahogy többször észreveszi ezt rajtam, hogy mindent, olyan ellentétesen reagálok le. Csendes kiborulás, könnyek… Engem meghatnak az ilyen külső érzelmi kitörések, mint a könnyek. Gyenge pozícióba hoznak, mert együttérző leszek, de itt lehet nem kellett volna meghátrálnom. Nem érzem azt, hogy nem figyelnék rá, mert mindig az első volt az életemben. Hiába próbáltam előzőleg rangsorolni a dolgokat, sose sikerült. Ő volt az első, az Ő üzeneteit olvastam el először, az Ő vágyait próbáltam először teljesíteni. Ilyen ember vagyok, nem tudok gyökeresen egyik napról a másikra megváltozni. Nekem is vannak gondjaim, persze lehet másmilyenek és nincsenek egy súlyban az övéivel, de úgy gondolom külön tudom őket választani és maximálisan csak rá figyelni. Idegennek érzem magam, néha azt érezve, hogy a szex is csak azért van hogy egy ideig óráig lenyugodjak.

Kimondta igazából azt a mondatot, ami miatt én sose kerülök a bizalmi körébe:

“Nekem egyedüli dolog, amikor semmivel és senkivel, csak magammal foglalkozom, az az amikor motorozom!”

Ezzel egyértelművé tette, hogy én mellettem nem tud kikapcsolni, nem tudja elengedni magát, feszélyezve van és amikor átjön akkor magával cipeli az otthoni gondokat is. Sose volt tökéletes kapcsolatom, nem is vágyom rá, de azt tudom hogy ennél jobbat akarok. Ez nem az amit elvárok egy kapcsolattól. Egyre többször gondolom azt, hogy nem passzolunk és ismét elkezdtem távolságot tartani és más dolgokkal foglalkozni. Nem csalom meg, nem csajozom, csak egyéb számomra fontos teendőkkel fogok foglalkozni intenzíven és ameddig a türelmem engedi, pihentetem ezt a szakadék felnagyítását közöttünk és nem vetek véget mindennek.

Visszajött a madárcsicsergés. Megnyugtató hallgatni őket, ideje ismét túrázni, vissza a természetbe, de most már időzve, pihenve, nem rohanva…

Reklámok