A születésnap

Érzések, amik az emberen időnként átfutnak és általában hamar el is felejt. Ilyen egy szép napsütés, egy illat, egy kép, stb. Vannak viszont visszatérőek.

Naponta többször szoktam a telefonom naptárát nézegetni, hogy a napom beosztását mindig tudjam. A mai napra be volt írva a volt párom születésnapja. Tegnap este ezzel a tudattal feküdtem le, hogy milyen szuper lenne ha éjfélkor én köszönteném fel először. Fél 11 volt, szóval nem akartam csak ezért fennmaradni, maradtam a reggeli korai üzenetnél.

Éjfélkor, valami különös oknál fogva megébredtem, fél álomban voltam, amikor a telefonomért nyúltam és üzenetet küldtem. Felköszöntöttem, nem aludt, még pár értelmetlen üzenetet is váltottunk és írtam hogy reggel folytatjuk.

Ma délutánig semmi üzenet, nem tudtam mire vélni, mert eddig mindig írt, naponta többször. Nem bírtam ki és írtam neki én, érdeklődve hogy hogyan telik a napja. Mostanáig nincs válasz. Tudom, hogy egy haverja felajánlotta, hogy ha jó idő van, akkor elviszi a környéken motorozni szülinapja alkalmából. Motoszkál bennem az ördög és féltem…

Nem értem magam, most ezeket miért csinálom? Érzek még iránta valamit? Biztos hogy nem, már nem szerelem, már valami furcsa kötődés, amit még mindig nem fogadtam el teljesen barátságnak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s