Ideál

Ma délután a masszőröm “ágyán” fekve, a szokásos beszélgetést folytattuk. Ő mesélt a Buddhizmusról, majd pedig egymás életét boncolgattuk. Lényegében inkább az én életemet.

Már nem tudom hogyan, de téma lett a volt párom.
Eszembe jutott! Mesélt nekem a két fiáról, hogy az idősebbik épp fűzeget egy lányt a fiatalabbik testvérének. Eléggé válogatós a kis srác, mert a leendő hölgy, alacsony, intelligens, fiatal arccal és kicsi lábbal kell rendelkeznie. Megkérdezte, hogy mi erről a véleményem? Őszinte vagyok, azt mondtam nekem is ez az ideállom. Erre visszakérdezett, hogy a kicsi láb? Nem, nincs így konkrét lábfétisem, de az alacsony, vékony, fiatal lányokat szeretem. Kiemeltem, hogy mindenképp nálam alacsonyabb kell legyen.

Itt jött a kérdés, mert a szüleidtől ezt “örökölted”? Itt, mint amikor valaki falnak megy, úgy döbbentem le és vezettem le, mint egy egyenletet magamban. Igen, apám magasabb és anyám alacsonyabb, fiatalabb. A vékonyságról, már írtam (szerintem) régebben, mert egyszerűen a sport által a magam felé mutatott igényesség a külsőmet illetően, elvárás lett a párom felé is.

A fájdalmas tény, felismerés, igazából az, hogy bennem ez az “alacsonyabb kell legyen” dolog, az uralkodás miatt alakult ki. Apám is uralkodik, az anyámon, így bennem is akarva akaratlanul is így választottam párt magamnak. Tudat alatt, az elnyomás, az alacsonyabb “rangún” való uralkodás vezérelt.

Ezeket a sorokat leírva döbbenek rá, hogy valójában az elhagyatott, szegény körülmények között élt volt páromon, nem azért akartam segíteni, vagy emeltem ki a környezetéből, mert jót akartam csinálni vele, hanem pusztán önzésből. Fájdalmas dolgok ezek, mikor a “jótékonyság bőrébe” bújva, valójában kisajátítottam magamnak és használtam, mint egy játékszert.

Milyen érdekes, régen feltettem a kérdést (lehet itt a blogba is), azért mert alapjába véve “jó” dolgokat teszek emberekkel, ezt kell érdemelnem a sorstól, hogy Ő elhagy? Igen, mert nagyon nem érdemeltem meg, sőt igazából a sors tőlem mentette meg. Ezt azért nem gondoltam volna, hogy ide jutok el, ennek a posztnak az írása kezdetén. Ilyenkor elborzadok magamtól, hogy vajon mennyi minden fog “kiderülni” a múltamról, ami nem is úgy van ahogy én gondolom?

Érdekes kérdés(ek), de a legfontosabb, amiért valójában a posztot írni akartam, az a következő: Létezik egyáltalán valós ideál?

u.i. Téli estéken, tökéletes Frank Sinatra.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s