Egy film (vagy mégse)

Most ne várjatok, hogy egy konkrét filmről írjak, mert itt nem az lesz a lényeg.

Volt egy film, amit több mint fél éve töltöttem le. Nagyon szerettem volna anno megnézni a moziba, de az akkori párom (most először, jön hogy ne azt írjam, az exem, elég érdekes ez) nem akarta megnézni, mert nem szerette a sci-fi filmeket. Egyedül pedig nem akartam moziba menni, amit azóta nagyon megbántam, mert a héten voltam életemben először és igazán jó volt.

Sok olyan pillanat volt a múltamban, amiket nagyon élveztem, akkor és abban a helyzetben átélni.
Ezek azok az esetek, amikor igazán boldognak érzed magad, mert az az adott esemény, tökéletes. Ezt régebben nem is tudtam volna elképzelni, hogy ne egy nőről, a páromról szóljon vagy legalábbis ne vele együtt éljem meg.

Ma először ismét megtörtént. Ismét éreztem, hogy ez egy tökéletes pillanat. Egy olyan unalmasan is egyszerű szituációban, mint itthon egy filmet megnézve. A filmet szabadon, érzelmeimet elengedve, teljes beleéléssel néztem meg és mind amellett, hogy megérintő története volt, vállalva érzelmi hatásait, nagyon élveztem.

Jelentős mérföldkő, mert nem hiányzik senki se, a pillanat így volt tökéletes, én és a film. Önző lennék? Nem, csak boldog és nem a mai kamu szingli világ értelmében, hanem mert szabad vagyok. Felvállalom az érzelmeimet, vágyaimat és nyitott vagyok az új kapcsolatokra, viszont már nem bármi áron. Olyan dolog ez, amit csak kevesen értenek meg és érzik át a súlyát.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s