Deja vu + 180fok

Nehéz ezt a posztot megírnom, mert pár napja még én is szokom az új helyzetet.

Mint írtam, elkezdtem az egyik “társkeresőszerű” oldalra feljárogatni, de csak a hét elején kezdtem el igazán “aktív” lenni az oldalon. Írogattam 1-2 csajnak és vártam a válaszokat. Kaptam néhányat és elkezdtem komolyabban ismerkedni az egyik lánnyal.

Egyik reggel az edzésre menet, szokatlan jókedvet vettem észre magamon. Az exem után próbáltam valami “ónellenőrzéses” rendszert bevezetni, hogy kétszer ne kövessem el ugyanazt a hibát. Ez a rendszer elkezdett orbitális módon jelezni, hogy valami gond van.
El kezdtem magamat elemezni és azt éreztem, ugyanazt csinálom, mint amit az exemnél. Találtam egy olyan lányt, aki az összes általam előzőleg felállított szabálynak NEM felel meg és ezzel a jövőbeli énemet fogom megszívatni. Tudatosan elkezdtem magamat a kapcsolat leépítésére szorgalmazni.

Nem tudom már milyen úton és módon, de rám jött az (könyv) olvashatnék. Felmentem az ismert könyvárusító oldalakra és “sikerkönyvek” után kutattam. Mivel nekem volt egy Ebook olvasóm, ezért mindenképp elektronikus változatot szerettem volna vásárolni. Valamelyik sokadik google keresésnél, belebotlottam egy érdekesnek ígérkező könyvbe: Dr. Csernus Imre – A Férfi.

Letöltöttem a könyvet, majd pedig elkezdtem olvasni. Nem is bírtam letenni, egészen az edzés időpontjáig olvastam. Olyannyira lekötött, hogy az egész edzésem alatt a tartalmán elmélkedtem (majdnem le is sérültem). Hihetetlen módon megérint, ezért minden szabadidőmet olvasásával töltöm.

Köszönetet kell mondanom az exemnek, hogy otthagyott engem. Igen, hihetetlen dolog ezt leírni, de ugyanazt a hibát követtem volna el, mint a szüleim és éltem volna a halálosan unalmas életet, ráadásul borítékolva volt a szakítás a kapcsolatban. Ha nem most, akkor 1-5-10-30 év múlva, de biztosan.

Elsősorban azt vettem észre, hogy megszűnt egy számomra óriási teher, amit Kapcsolatfüggősségnek neveznek. Szabadnak érzem magam és ezáltal elkezdtem élvezni azokat a dolgokat, amiket eddig észre se vettem. A reggeli napsütést, a csillagok fényét, a szomszédos étterem érdekes szemetesét, a mindennapi emberek szürke arcát, a lányok megváltozott figyelmét, vagy egyszerűen csak egy rakpartos-lánchidas autózást.

Most élek először igazán, függetlenül, félelmek és terhek nélkül, amit egy könyvnek köszönhetek!

u.i. ez egy nagyon szedett-vedett poszt, de most csak erre volt időm.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s