Tegnap kimaradt a poszt. Nem volt semmi érdemleges, amit leírjak és már mindenki unja, hogy a napi 2 edzésemről írok. Ezentúl kicsit ritkítani fogok, vagy igazán rövidre fogom a posztokat.

Ma viszont észrevettem, hogy eddig ott volt a mindennapjaimban a szomorúság, az elkeseredettség és most hogy ezek nincsenek, teljesen üres, sablonosak lettek a mindennapjaim (nem mintha eddig nem lettek volna azok). Na de ez nem rossz, nem baj, mert élek, mármint csinálom azokat a dolgokat, amit a többi emberek. Sportolok, dolgozom, barátaimmal vagyok. Lényegében jól érzem magam, kivéve hogy baromira éhes vagyok. Egyre nehezebben viselem a diétát és ingerült, halálian fáradt vagyok tőle.

Nehéz lesz úgy írnom blogot, hogy az alap indíttatás megszűnt, azaz az ex által okozott sebek nyalogatása. Ki kell találnom az új irányvonalat.