2013.11.12

Aki a mai nap után is úgy gondolja, hogy nem vagyok elátkozva, az nem olvasta az előző posztjaimat, amely így is éltem csak egy nagyon nagyon apró szeletét tartalmazza.

Reggel csodás napsütésre ébredtem, készültem edzeni. Az úton Santana egyik legjobb lenyomatú lemezét hallgattam, igazán fel voltam dobva. Az edzés nagyon jól sikerült, utána még a recepciós csaj is flörtölni akart velem. Persze, mivel egy igazi vamzer hárítottam a közeledését.

Hazaérve kicsit dolgoztam, majd egy üzleti megbeszélésem volt, ami igazán jól végződött számomra. Ezután készülődtem a második edzésemre. Elkéstem, de kivételesen az edzőtársam is késett. Nagyon jó edzésem volt. Hazafele az úton elkönyveltem ezt egy jó napnak, azaz ismét hatalmas hibát követtem el. (senki se mondhatja, hogy nem vagyok optimista)

Itthon kezdődött a nap zuhanórepülése. Az internet elkezdett vacakolni, a WC elkezdett durván folyni, illetve utána a sok munka miatt még enni se volt időm rendesen.

A pontot a napra az exem tette fel. Elég rég nem hallottam felőle, de ma délután rám írt egy olyan levelet, amit olvasva egyszerre felkavart és nevetőgörcsöt hozott rám. Először a sablonos ígéret, hogy többet nem keres és ez az utolsó. Kérte, hogy a szlovén “telelésünkről” küldjek át neki képeket, mert nem találja. Pár napja pont erről írtam, hogy képtelen lennék oda vissza menni, de persze (irónia) a képeket biztosan lenne kedvem válogatni neki.  Ha nem lennék elfogult a témában, azt hinném közeledni próbál, de ismerve milyen, kizártnak tartom. Nem hiszem el, hogy ennyire félreismertem volna és olyan hülye, hogy nem fogja fel ezzel nekem csak árt. Vagy mégis? Ennyire könnyű lenne a másik félnek csak úgy barátként kezelni és leszarni mit érzek? Vagy megbánta és visszacsinálná? Ez lenne a sokadik egyértelmű üzenet? Megtelt a hely az új kérdéseknek, nem tudom már kezelni, nem tudok már reagálni, egyszerűen belefáradtam. Minden próbálkozásom hiábavaló, olyan mintha szándékosan szórakoznának velem, csak tudnám még meddig?

Azt se bánnám ha kiderülne valami betegségem lenne, amit nem lehet gyógyítani és mondjuk tudnám nincs már sok hátra. Sokan megrémülnének, de én boldog lennék, mert tudnám, akkor majd szabad leszek, a gondok, az emlékek eltűnnek és velük együtt én is. Mások (ismerőseim) nem látják, mert kifele nem mutatom, de belülről kiégtem. Fárasztó nap mint nap megjátszani magam, hogy ezzel a kínos kérdéseket elkerüljem, de már bármit odaadnék a végéért, a finish, a “The End” feliratért.

Tökéletes a hangulatomhoz:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s