2013.11.09

Ez a poszt most hosszú lesz és nem azért mert a tegnapi kimaradt, hanem mert ismét kavarognak bennem a gondolatok.

A tegnapi napomat gyorsan leírom, mert jó dolog nem történt, így csak a rosszakat kell leírnom. Reggel kiderült, hogy eléggé macera a kocsimba fejegységet venni, mivel adaptert is vennem kell, mert a standard fejegység túl kicsi bele.

Edzés után hazafele több hosszú barna hajú magas vékony lányt láttam sétálni, újabb gyomorgörcs, ami már szinte megszokás.

Délután megbeszélésen voltam, ahol találkoztam egy igazán összeillő párral. Olyan fura volt látni a szenvedélyt úgy, hogy egy üzleti megbeszélés volt. Fogták egymás kezét, persze nem feltűnően, csak úgy támogatva egymást. Én valahogy automatikusan a részleteket néztem, ahogy néha 1-1 pillanatra egymásra néznek, ezzel a komoly beszélgetés során rövid mosolyt csalva egymás arcára. Fura módon úgy éreztem én most egy TV-n keresztül nézem a helyiséget. Elgondolkodtam, akár én is lehettem volna a pali helyében, akin igazán látszik hogy boldog. Őszintén szinte semmire se emlékszem (persze profin leplezve) a megbeszélésből és a kezdeti pozitív lelkesedésemet teljesen átfordította negatív érzelmi hullámzásba.

Hazaérve siettem “felejteni”, azaz találkozni a haverokkal, végül is tök feleslegesen, mert nem tudtam magamat átverni. Végig “A páron” gondolkodtam, hogy milyen jó nekik. Ismét megtört egy védvonal a lelkemben, fénysebességgel telik az idő, közeledik a Karácsony, magány és ami a legrosszabb, még mindig nem látom a célt, a jövőt, azt amiért jó felkelni.

Este hívott az edzőtársam, kirúgták a munkahelyéről, ezért ha tudok segítsek neki munkát találni. Soha semmi rosszat nem csinált, egy végletekig kiszámítható, korrekt ember. Szerintem egyszerűen kellett a helye valakinek, de a részleteket csak vasárnap tudom meg.

A mai nap reggel túrázni indultam volna, de mivel az edzőtárs érthető okok miatt nem jött, nekem se volt kedvem menni. Helyette elmentem edzeni, úgy hogy rádobtam egy kicsit több terhelést, mert a 16. hétben vagyok és úgy érzem kell az újabb lendület.

Este szokásos találkozás a haverokkal, de igazából az egyre nehezedő diéta miatt, fejben ismét nem nagyon voltam ott. Kezdek kimerülni, de nem adom fel, mert ami nem öl meg az erősít, ha meg elvesztem a harcot, akkor is nyerek, mert elmúlik a fájdalom.

Próbálom rugdosni a lelkemet, elérni azt hogy érzelmileg semleges legyek, a külsőségek, a szex, az élvezetek halmozása legyen a fontos, de mindig rájövök csak saját magamat ámítom. Nem megy, nem lesz kutyából szalonna, tudva ezt elborzaszt a tudat, hogy jönnie kell majd egy lánynak, akivel ismét elképzelem a közös jövőt és 50-50% hogy bejön vagy sem.

Milyen élet az, hogy tudod csak kapcsolatban érzed igazán boldognak magad, de mivel az a vonat már elment, nem akarsz másikra felszállni, inkább kimész a pályaudvarról és a sivatagba gyalog elindulsz?

Nekem, ez jár?

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s