Dr. Csernus Imre – A Férfi

Úgy gondolom, mivel ez a könyv maradandó hatással volt rám, muszáj írnom róla egy részletesebb bejegyzést. Szégyen szemre hosszú idő óta ez volt az első, amit végigolvastam.

Az első negyven oldalon, először magamra, majd pedig a szüleimre ismertem rá. Megértettem, hogy a szüleim kapcsolata miatt lettem kapcsolatfüggő. Olyan gyerekkori behatások értek, amik következményei miatt az összes kapcsolatom már a kezdetek óta halálra volt ítélve. Én alkalmatlan voltam a “férfi” szerepre, mert én mindig olyan társat kerestem, aki a “pótmama” volt. Akarva akaratlanul is lassan, minden szerelmet elpusztított, hogy mellettem a nő nem tudott Nő lenni. Hol tudatosan, hol tudatalatt, mind rájött hogy nem jó velem. Rátelepszem, mint gyerek az anyjára.

Egy dolog biztos, jobban megismertem önmagamat, sok miértre megkaptam a választ, ami teljessé tette bennem a képet. Megtudtam, hogy azért kerültem a szüleimet, mert tudat alatt haragudtam rájuk, azért amivé váltam. Ez megváltozott bennem. Elmúlt a harag és most már csak szánalmat érzek, mert az Ő életük, az Ő sorsuk, azon én nem tudok változtatni, de a sajátomon igen!

Fura ezeket leírni, kicsit hülyén is érzem magam, de egyáltalán nem fájdalmas. Már nem az.

A könyv felénél-vége felé, azt vártam, hogy valahol benne lesz a “Szent grál” és megtanít arra, hogyan váljak a jövőben igazi férfivá, nem egy puha pöccsé (pp). Nem volt ilyen, mert rájöttem nem is lehet ilyen benne, hisz mindenki más, nincs univerzális “javítókulcs”.

Gondolkodóba ejtett viszont a “hordalék”, ami a könyv után maradt vagy változott bennem. Szabadabb a kommunikációm, könnyebben megnyílok és vállalom fel a véleményemet. Stabilabbnak érzem az énemet, mert már nem érzem magányosnak magam. Megbizonyosodtam arról, hogy helyes az érzelmek kimutatása, sőt ez egy olyan jellem, ami a legtöbb pp-ben nincs meg. Mivel elmúlt a magány nyomasztó érzése, már nem “üldözöm” a nőket, kiélvezem azt a szerepet, amit várakozásnak, ismerkedésnek, udvarlásnak hívnak.

Nem sietek, az idő már nekem dolgozik!

Kíváncsi leszek, hogy a könyv másik része, ami “A Nő”-ről szól, milyen lesz?

Reklámok

Deja vu + 180fok

Nehéz ezt a posztot megírnom, mert pár napja még én is szokom az új helyzetet.

Mint írtam, elkezdtem az egyik “társkeresőszerű” oldalra feljárogatni, de csak a hét elején kezdtem el igazán “aktív” lenni az oldalon. Írogattam 1-2 csajnak és vártam a válaszokat. Kaptam néhányat és elkezdtem komolyabban ismerkedni az egyik lánnyal.

Egyik reggel az edzésre menet, szokatlan jókedvet vettem észre magamon. Az exem után próbáltam valami “ónellenőrzéses” rendszert bevezetni, hogy kétszer ne kövessem el ugyanazt a hibát. Ez a rendszer elkezdett orbitális módon jelezni, hogy valami gond van.
El kezdtem magamat elemezni és azt éreztem, ugyanazt csinálom, mint amit az exemnél. Találtam egy olyan lányt, aki az összes általam előzőleg felállított szabálynak NEM felel meg és ezzel a jövőbeli énemet fogom megszívatni. Tudatosan elkezdtem magamat a kapcsolat leépítésére szorgalmazni.

Nem tudom már milyen úton és módon, de rám jött az (könyv) olvashatnék. Felmentem az ismert könyvárusító oldalakra és “sikerkönyvek” után kutattam. Mivel nekem volt egy Ebook olvasóm, ezért mindenképp elektronikus változatot szerettem volna vásárolni. Valamelyik sokadik google keresésnél, belebotlottam egy érdekesnek ígérkező könyvbe: Dr. Csernus Imre – A Férfi.

Letöltöttem a könyvet, majd pedig elkezdtem olvasni. Nem is bírtam letenni, egészen az edzés időpontjáig olvastam. Olyannyira lekötött, hogy az egész edzésem alatt a tartalmán elmélkedtem (majdnem le is sérültem). Hihetetlen módon megérint, ezért minden szabadidőmet olvasásával töltöm.

Köszönetet kell mondanom az exemnek, hogy otthagyott engem. Igen, hihetetlen dolog ezt leírni, de ugyanazt a hibát követtem volna el, mint a szüleim és éltem volna a halálosan unalmas életet, ráadásul borítékolva volt a szakítás a kapcsolatban. Ha nem most, akkor 1-5-10-30 év múlva, de biztosan.

Elsősorban azt vettem észre, hogy megszűnt egy számomra óriási teher, amit Kapcsolatfüggősségnek neveznek. Szabadnak érzem magam és ezáltal elkezdtem élvezni azokat a dolgokat, amiket eddig észre se vettem. A reggeli napsütést, a csillagok fényét, a szomszédos étterem érdekes szemetesét, a mindennapi emberek szürke arcát, a lányok megváltozott figyelmét, vagy egyszerűen csak egy rakpartos-lánchidas autózást.

Most élek először igazán, függetlenül, félelmek és terhek nélkül, amit egy könyvnek köszönhetek!

u.i. ez egy nagyon szedett-vedett poszt, de most csak erre volt időm.

 

Összefoglaló

Öt napja, hogy nem írtam a blogomba. Ez eddig rekord, ám nem lesz egyedi eset (ezt már előző posztomban jeleztem).

Gondoltam ha lezártam magamban az előző kapcsolatomat, akkor illene egy összefoglalót is írnom, ha már ennyit siránkoztam róla. Előre szólok, ha bárki diplomamunkát akar majd írni a blogomból, engedélyt kell kérjen, mert ki tudja, lehet egyszer én fogok saját magamról egyet írni (na jó valószínűleg soha nem fog előfordulni egyik eset sem).

A változás szele a legutolsó levéllel indult. Ez volt az első eset, amikor is neki valamiben “nem”-et mondtam. Érzelmek nélkül, már már kisebb haragot érezve (a sok cseszegetés miatt) és ekkor éreztem először, hogy tényleg vége. Furcsa módon, ez napra pontosan 4 hónappal a szakításunk után történt. A masszőrnőm szerint, ez valami mágikus szám lehet az életemben, mármint a 4-es. Nem tudom, egyenlőre ezzel nem foglalkozom.

Egyből nyitott lettem az új kapcsolatok irányába és szeretnék ismeretlen lányokkal személyesen megismerkedni. Semmit se erőltetve, pusztán ismerkedni és majd lesz ami lesz. Rögtön jött pár napra rá egy “randim”, amit szerintem én fújtam fel randinak, valójában megrekedt barátkozás szintjén a dolog. Erről csak az érintett fog tudni nyilatkozni, de én mindenesetre nagyon jól éreztem magam a társaságában, így örülnék ha lenne személyes folytatása a délutánnak.

Most ott tartok, hogy ha nagyon unatkozom (ami szerencsére ritkán van), akkor fellépek egy ilyen ismerkedős oldalra és ha valaki jelzi felém az érdeklődését, beszélgetek vele. Nem viszem túlzásba, messze nem úgy, mint tavaly, amikor is “darab-darab” elv alapján sorra vittem őket az ágyba. Ezt is persze csak addig csináltam, ameddig úgy gondoltam, hogy az igazit meg nem találtam. Persze utólag nem Ő volt az, de most valahogy erre a “darab-darabra” nincs hangulatom, így csak a minőségi ismerkedés érdekel.

Nem állítom, hogy a szex nem motivál, azaz hogy nem fontos része az életemnek, de egyenlőre nem égető a hiánya. Túlságosan sok energiámat elviszi a munka, diéta, napi két edzés és a hétvégente lévő túrázgatás (jut eszembe a most szombatiról, lehet írok egy rövid bejegyzést).

Úgy érzem a blogom most 180 fokos fordulatot fog venni és kicsit alakítva a jellememen, új utak után nézek.

2013.11.18

Gondoskodtak róla, hogy a mai napom se legyen eseménytelen. Hajnalban a rég elfeledett füstjelző elkezdett a lakásban sípolni. Pont annyira ritkán, hogy két sípolás között visszaaludjak, de később totál hülyének gondoljam magam és 5 percig keressem a lakásban a forrást. Egyszerűen csak lemerült az elem benne és így jelezte.

Reggel edzésről jövet észrevettem, hogy a jobb hátsó gumim le van eresztve. Defekt, aminek az okozója a délután már posztolt kép (megfejtés a kép alatt):

image

Aki nem ismerné, ez egy női magassarkú cipőnek a sarka. Tökéletesen megtalálta azt a helyet a gumin, ahol a legvékonyabb, ezzel totálisan átszervezve a délelőttömet és megszabadítva egy kis pénztől.

Délután ismét meglátogatott a nem olyan rég látott “vendégem”, a vízvezeték szerelő. Megállapította, hogy a WC hibátlanul működik, ergo én vagyok a hülye. Ezen felbuzdulva fogtam és kitéptem a műanyag WC belsejét és mondtam most már cserélheti a hibás alkatrészt.

Este a szokásos barát barátnővel megnéztem a Thor 2. részét, ami oltári vontatott lett, cserébe még fél órás késsel is kezdődött, ami igazán felhúzott.

2013.11.17

Tegnap kimaradt a poszt. Nem volt semmi érdemleges, amit leírjak és már mindenki unja, hogy a napi 2 edzésemről írok. Ezentúl kicsit ritkítani fogok, vagy igazán rövidre fogom a posztokat.

Ma viszont észrevettem, hogy eddig ott volt a mindennapjaimban a szomorúság, az elkeseredettség és most hogy ezek nincsenek, teljesen üres, sablonosak lettek a mindennapjaim (nem mintha eddig nem lettek volna azok). Na de ez nem rossz, nem baj, mert élek, mármint csinálom azokat a dolgokat, amit a többi emberek. Sportolok, dolgozom, barátaimmal vagyok. Lényegében jól érzem magam, kivéve hogy baromira éhes vagyok. Egyre nehezebben viselem a diétát és ingerült, halálian fáradt vagyok tőle.

Nehéz lesz úgy írnom blogot, hogy az alap indíttatás megszűnt, azaz az ex által okozott sebek nyalogatása. Ki kell találnom az új irányvonalat.

 

2013.11.15

Nehéz összeszednem a mai napról a gondolataimat, mert eléggé hullámzó napom volt. A reggelem eléggé katasztrofálisan indult, mert az albérlet tulaja kitalálta, hogy mivel Ő neki vidékre kell utaznia és közben javíttatni kell az autóját is, így fizessem ki neki ma a következő havi pénzt. Nem vagyok hülye, mert anno beköltözésemkor fizettem 3 hónapot (2 kaució 1 előre), így már 2-őt fizetnék előre.

Bosszúból tudta, hogy edzésre megyek, ezért a vízszerelőt ismét odarendelte a lakáshoz. Ezt a békát is lenyeltem, de persze amint elhagyta a kerületet a szerelő, ismét elkezdett folyni a WC. Felhívtam a szerelőt, nem vette fel. Később visszahívott, de akkor már nekem nem volt jó. Rohanás edzésre, hogy azért ne maradjon ki, bár eléggé szoros volt a napi programom. Utána munka, ott is gondok merültek fel. Délutánra programom is volt, viszont még egy súlyzós edzést be kellett előtte iktatnom, úgy hogy utána még egy Skype megbeszélést is terveztem. Tempósan lezavartam a második edzést, de már a megbeszélésre nem maradt idő.

Az elmúlt 4 hónapom fénypontja, hogy elkönyveltem magamban vége a siránkozásoknak. Lelkileg sikerült túllépnem a hullámvölgyeken és teljesen lezárnom a múltamat.

A nap csúcspontja, sőt inkább úgy fogalmaznék, ami ismét meghozta az életkedvem, az az hogy megismertem egy igazán kedves, aranyos lányt, akiről egyenlőre részleteket nem írhatok. Messze ez volt hosszú idő után a legjobb délutánom és csak azt sajnálom, hogy rövid időt tölthettem el vele. Hogy lesz e folytatás, az a jövő zenéje.

2013.11.14

Ma semmi se alakult tervszerűen. Reggel elaludtam az edzést, késve keltem, ami után már nem volt időm rá. Délután olyan fáradt voltam, hogy egy órára le akartam edzés előtt feküdni. Na ebből lett 2 óra és megint elaludtam az edzést. Huh itt már ideges lettem, mert mondom kizárt hogy megint kihagyjam, sietve elindulok.

Telefonálgatok az úton, hogy minden utána következő programomat csúsztassam 1 órával. Megérkeztem a terem parkolójába, akkor telefonál az albérlet tulaja, hogy a vízszerelő ott van a lakásnál és be kellene engedni. Tökéletes, edzés ugrott, irány vissza.

A vízszerelő igazán alkoholista lehet, mert miután senki nem volt a lakásnál, telefonálgatások garmada után se vette fel a telefont. Itt nagyon ideges lettem, mert az edzés is kimaradt, de a WC se lett megjavítva.

Siettem a már megbeszélt találkozóra, amikor is cseng a telefonom, hogy sikerült megtalálni a vízszerelőt, de rossz címen volt, most viszont már tényleg ott van. Mondtam felejtse el, én már nem megyek vissza. Cserébe ki akarta ezt is számlázni, persze álmába se fogja, mert ezt ki nem fogom fizetni. Keresek másikat.

Most pedig folytatom a munkát, mert szerencsére a napnak még nincs vége (úgy hogy technikailag már holnap van, azaz ma).