2013.10.22

Visszaértem Pestre. Az úton minden simán alakult, ezért törvényszerű hogy itthon legyen valami.

Pakolom ki a táskámat, azt amelyikkel túrázni is szoktam menni, erre megtalálok egy headsetet. Igen, az exem headsetje. Tudom mennyire fontos számára, mert ezzel hallgatott zenét a vonaton, amikor utazott és sokáig kereste, mikor nem találta. Nem engedte meg, hogy vegyek neki másikat és tudom, hogy az anyagi helyzete (legalábbis még együtt voltunk) nagyon nem jó. Persze egy headset nem olyan nagy költség, de neki munka nélkül az. Abban bízom, hogy azóta kapott másikat, illetve munkát.

Most hívott anyám, hogy elfelejtettem bemenni tegnap a nővéremékhez és a gyerekek meg nagyon vártak. Tegnapelőtt találkoztunk, de nem láttam rajtuk az eufóriát. Persze ebből is én jövök ki szarul, de már megszoktam.

Lassan visszacsöppenek az itthoni mókuskerékbe. Milyen fura, mindenhol szar, de csak itt az albérletemben érzem itthon magam.

Most pöröghet az agyam, hogy milyen indokkal hívom fel a gyerekeket.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s