2013.10.17

Egy bankba várakozok, amikor észreveszem mellettem egy növényt, amiről emlékek jutnak az eszembe. Az exem (kicsit rideg ez a megnevezés, nevezzük Adélnak), simogatta a leveleit és mesélte, hogy a közösen vásárolt virágunk ugyanilyen és majd ilyen nagy lesz. Fájdalmas emlékek ezek, most érzem először igazán hogy teljesen el kellene költözzek, a város másik végébe.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s