2013.10.31

Ez már a vég. Áhh dehogy is az. Nem lehet az, olvasva az előző bejegyzésemet.

Megnéztem egy igazi brutál filmet ( Köpök a sírodra 2) és rájöttem nem hatnak már meg a jelenetek benne. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha velem történne, mármint a kínzások. Azt gondolnám, hogy ha vége, akkor meghalok, ergo minden rossznak vége. Elkanyarodtam rendesen, egészen a halál gondolatáig. Többször foglalkoztatott már a gondolat, az elmúlt 3,5 hónapban. Voltak erős mélypontok, de a bátortalanság mindig meggátolt valami hülyeségben. Költői kérdés: Tényleg hülyeség, vagy ez is csak egy sablonos klisé?

Erősnek kell lenni, Férfinek! Ezt nyomják orrba szájba az emberek. Külső szemmel más nézni olyan személyt, aki az én cipőmben van. Én is voltam lekezelő, okoskodó más életével, persze 1%-át se láttam a valóságnak, ami nélkül igazi tahóság véleményt nyilvánítani.

Kíváncsi vagyok, meddig fog ez elmenni, mármint a múltam kísértése? Legbelül tudom, hogy változnom kell, gondolkodásban nem tudom hogy sikerül, de testileg mindenképp. Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy eljutok arra a pontra, amikor is elértem a célomat, mármint sikerül disznó kinézetemet lecserélnem egy esztétikus sportosan kidolgozott acélos testre. Nem vagyok már messze, de ha elértem oda, hova tovább?

Elősző posztom is tele van kérdésekkel és ahogy látom ebben is burjánzanak a megválaszolatlan elmés gondolatok. Próbálom terelgetni a gondolataimat, de már csak ezt olvasva is rájövök, ide-oda csapongok.

Mai utolsó kérdés: Honnan tudod, ha már megőrültél, beleőrültél valamibe?

Reklámok

2013.10.31

Pár nappal ezelőtt írtam, hogy olyan furcsa gyomoridegem van. Az élet mindig megcsinálja, hogy úgy kapjam az igazi “gyomrost”, hogy nem készülök fel rá.

Telefonálok éppen, erre közben cseng a telefonom, az exem az. Nem veszem fel, majd pedig nem sokkal később ismét hív. Azt gondoltam fontos, valami baj történt és ezért hív engem többször, mert tudja jól, legalábbis tudtára adtam az utolsó levelembe, hogy ez a barátkozás nem fog részemről menni.

Remegő hanggal és gyomorideggel hívom vissza, amikor is kiderült, hogy valami fotózása lesz a hétvégén, ahhoz keres motorost és rám gondolt. Nem értem, tényleg nem értem.

Én már ezt is továbbgondoltam, mi van ha így akar újra közeledni? Mi van ha ezzel jelzi, hogy találkozni akar és folytatni? Úgy gondolom, ha így lenne, akkor tudtomra adná, hogy mindentől függetlenül ismét találkozzunk és elég lenne ha csak annyit mondana, hogy beszélni szeretne velem. Nem kérdeznék rá, hogy miről, hanem elmennék a találkozóra.

Tudom ezek hiú ábrándok és igazából ez csak egy újabb döfés a lelkembe és tudom, ahogy másznék ki a szarból, visszahúz egy újabb eset. Az élet egy pöcegödör számomra.

2013.10.30

A tegnapi blog poszt kimaradt. Egyetlen említésre méltó dolog történt, hogy lemosattam a kocsit. Természetesen hetek óta tegnap este kellett essen az eső. Ez nálam már normálisnak számít.

Ma reggelem azzal indult, hogy elaludtam az edzést, de legalább a délutáni nem maradt ki. Az ideiglenes lakótársam, akiről még eddig nem is írtam (mert hajón volt), ma visszajött. Azért ideiglenes, mert egy éve hogy befogadtam, mivel nem volt hol laknia. Motoros srác, jó barátságba lettünk. Igazából, most hogy sikerült munkát találnia, felhozom hogy ideje elköltöznie. Át kell alakítsam a lakást, átköltözöm abba a szobába egy új ággyal, amibe most Ő lakik. Muszáj ezeket a lépéseket megtegyem, mert az emlékek folyamatosan kínoznak és hátha így egy kicsit tompulni fognak.

Érdekes dolog ez, néha felerősödik bennem az állat ösztön, hogy újra fel kellene lépni a társkereső oldalra és vadászni egy újabb csajt, csajokat magamnak. Utána jobban belegondolok és megtorpanok. Jönnek a szokásos gondolatok. Mit gondolna ha meglátna ott fent? Mit tenne? Rám írna? Örülne? Szomorú lenne?

Egyáltalán miért foglalkozom még mindig vele? Tök egyszerű a válasz, mert még mindig szeretem. Persze, ha még mindig szeretem, akkor miért kacsingatok más csajok felé? Olyan kérdések, ellentmondások ezek, amikre nem tudom a választ. Innen tudom, hogy még mindig sodródom az árral, az üres kietlen folyón, ami nem tudom hova visz. Vannak dolgok, amik azt sejtetik, hogy jó irányba haladok, ilyen a külsőm pozitív irányú változása, a túrázás, a kocsim, de attól félek, hogy ez mind “illúzió”.

Mi van, ha tétlenségemmel, “taszításommal”, elveszítem azt aki az életem értelme, egyetlen igazi szerelme? Lehet ha rámenősebb, erőszakosabb lennék, meggondolná magát vagy lehet meg is gondolta magát, csak azt gondolja így nekem jobb?

Nincsenek válaszok, csak kérdéseim, amikből minden nappal csak több és több van.

2013.10.28

A mai nap ismét egy szintlépés az életemben. A sportról amit űzök, azaz a testépítésről, nem igen írtam, de a 14. hetében vagyok a diétámban és ma realizálódott bennem az, hogy előjött ismét belőlem az “állat”. Ezt úgy értem, hogy tegnaptól, erősen agresszív lettem. Vannak periódusok az évemben, amikor ez egy lökést ad az edzéseimben és plusz erőt kapok tőle. Nem kell egyből szteroidokra gondolni, életemben nem használtam és nem is akarok. Egyszerű a magyarázat, egy hosszú stagnálás után, mindig van egy lendületesebb periódusom. Most ez jön és ki kell használnom. E mellett, ismét dupláztam a napi aerob edzéseket, hogy haladjak a diétában is a célom eléréséhez.

Délután megvolt a jótékonyságom is, mert kaptam a Shelltől egy emailt, hogy év végén X pontszámom a klubkártyáról le fog járni. Nem fogom a céget valami bóvli vásárlásával támogatni, inkább elajándékoztam az SOS Gyermekfalunak a pontokat, ők többet érnek vele (pl. olcsóbb tankolás).

Fura módon haverom nője egyre jobban bejön. Félreértés ne essék, sose mennék rá egy barátom nőjére, de az a stílus, amit képvisel és sugároz magából nagyon bejön. Karcsú, feszes idomok és brutálisan perverz az ágyban. Na persze a még számomra vállalható kategóriában. Ilyen nőt akarok én is magamnak jelenleg. Persze ez mind csak “álom”, mert még mindig a régi ex nyomasztó terhét hordozom a mindennapjaimban.

2013.10.27

A mai nap teljesen átlagos vasárnap volt, reggel edzés, délután mozi a haverokkal, este pedig dumálás a törzshelyünkön.

Egy dologban viszont eltért. Délután egy eléggé erőteljes szorongó érzés fogott el. Nem tudtam megmagyarázni, de tudtam, hogy valami szar dolog van készülőben. Elmentem a haverokkal dumálni, ott se történt semmi váratlan. Megbeszéltem az üzlettársammal, egyben barátommal, hogy van egy laptopom, amit le kellene vinni a szüleimhez és azt majd kiviszem hozzá, mert megy vidékre holnap.

Hazaugrom érte és mikor már úton voltam fel a lakásba, elgondolkodtam. Ezt a laptopot használta az exem, mikor elment, gyorsan beledobtam a táskájába, de nem néztem meg mi van benne. Átnézzem? Van hozzá erőm? Hátha találok valami olyasmit, amit nem kellene. Belenéztem, de semmi extra, csak egy egér és a töltője.

Mikor bezártam a táskát, akkor találtam egy hajszálat rajta. Ez egy olyan érzelmi hullámot gerjesztett bennem, amit nagyon nem vártam. Képtelen voltam megfogni és levenni a táskáról. Úton a kocsim felé, azon agyaltam, hogy most ha így berakom a kocsimba és ott leesik, akkor ott lesz abba a kocsimba, amibe nagyon nem akarok belőle semmilyen részletet látni. Levettem az utcán és elengedtem. Stílszerűen pont fújt egy kis szellő és még az utcai világításban láttam, ahogy elszáll.

Egy hajszálról beszélünk és teljesen hazavágta az estémet. Szánalmas, tényleg.

2013.10.26

Hulla vagyok, fárasztó volt a mai túra. 3 óra 58 perc alatt tudtam le a 18 Km-es távot (ami valójában 17,1 a GPS szerint), a maga 640 m szintkülönbséggel. Dupla akkora volt a szintkülönbség, mint az előző túrán és ezt rendesen éreztem is.

Kaptunk induláskor egy csomagot, amiből a Béres porcerősítő pezsgőtabletta a leghasznosabb, az összes többi cukros, fehérlisztes szarok. Intersport rendezésű túraverseny volt, ahhoz képest az ajándékok olyasmik, amik lassan gyilkolnak. Persze nincs mit mondani, mert itt is, mint mindenhol zsíroskenyér cukros teával a menü a beérkezőknek.

Furcsa mód, olyan fáradt voltam a túrán, hogy nem agyaltam az exemen, de úgy igazából semmin se, csak hallgattam a zenét és meneteltem. Keveset pihentem, összesen úgy 15 percet. Olyan kihívás lett ez nekem, mint a testépítés, kezdek függő lenni. Már a jövő hét vasárnapi programom is megvan, ami még ennél is keményebb lesz.

Mindig estére ülepszik le a magány rajtam és olyan szar érzés az üres lakásba hazajönni. Attól félek, hogy megint kiéheztetem a lelkemet annyira, hogy belefussak egy szar kapcsolatba. Igazából sorsszerű tőlem, hogy egy heves jó szerelmi kapcsolat után, egy szar jöjjön. Valahogy mint mindenben, úgy ebben is váltakozik az életem.

 

Képeket holnap fogok feltölteni, most már nincs idegem lementeni a telefonomról.

2013.10.25

Most tényleg, ott tartunk, hogy soha semmi se megy úgy ahogy tervezem. Elképesztő, hogy egy egyszerű nap is tud összevissza alakulni.

Reggel telefonálgatások hada volt, hogy megtudjam, mikor jön a rendelt napelemes töltőm. Persze mindez csak azért kellett, mert a Posta fogja kiszállítani. Egy fél óra alatt sikerült eljutnom a kézbesítőig, aki az 1 órát adta meg kézbesítés időpontjául.

Tökéletes, akkor előtte elmegyek edzeni és így legalább utána ráérek délutánig a postást várni. Az edzésen egyből eszembe jutott a keddi pali sérülése, amihez személyesen közreműködtem, így az első néhány gyakorlat igazán szarul ment.

Eljött az 1 óra, de postás sehol. Majd a 2, 3, 4 óra, amikor hirtelen cseng a telefonom és a postás az. Igazán csak 3 órát késett, cserébe a bankba már nem jutottam el és a kocsimhoz az alkatrészt megrendelni a haveromat kellett elküldenem.

Az egyik fejlesztőknek szüksége volt egy Androidos telefonra, így a régi telefonomat elküldtem neki, persze előtte kitöröltem az adatokat belőle. Valamilyen perverz vonzalom miatt meg kellett nézzem a híváslistát és persze első helyen anno még az exem volt. Fura emlékek kezdtek el gyötörni és ez rányomta a délutánomra a bélyegét.

Este egy speciális mozi vetítésre mentem az edzőtársammal és a közös barátunkkal, ami egy testépítésről szóló TV adásnak a jubileumi 100. adása volt. Nagyon jól éreztem magam és még pár aláírókártyával is gazdagabb lettem, ami sokat fog lendíteni a motivációmon.

Holnap reggel indul a magányos túra. Számomra egyben rekord is lesz, mert 19 Km-ert még nem gyalogoltam folyamatosan terepen. Izgatottan várom, egyben félek is, mert hajlamos vagyok befordulni a gondolataimba. Igazából az exem körüli emlékek és a hiánya az ami kísért és lehet holnap fog is.